Az Új Pedagógiai Szemle a Miskolci Egyetem folyóirata
Szakmai közreműködő: Magyar Pedagógiai Társaság
ISSN 1215-1807 (Nyomtatott)
ISSN 1788-2400 (Online)
INDEX 25701
DOI-prefix: 10.71157

ARCHÍVUM  |   RÓLUNK  |   KERESÉS  |   KÉPTÁR  |   BLOG  |  
A 76. évf. (2026) / 01-02. számához tartozó
ÖNÁLLÓ KÉPSOROZAT
Ugrás a lapszámhoz
ÉVFOLYAMOK ÉS LAPSZÁMOK / 76. évf. / 01-02. sz.
A képekről
2014-ben egy nyári táborban készültek (egy kivétellel*) a lapszámunk cikkfüggetlen képein szereplő rajzok, festmények, különböző laza drámafoglalkozások szüneteiben – szabadidőben, ahogy mondani szokták helyesen azok, akik szerint az idő szabadsága és a dráma kizárják egymást. Egy korábbi projektből maradt sok anyagunk; ceruzák, tempera és akril, mindenféle szín, ezüst, arany is, egy csokor ecset, egyebek, vacak kis áruházi eszközök többnyire, de elég jó papírok és néhány művészboltos tégely.

Emlékszem: csöndben, szinte szótlanul alkottunk, tervezés, kontroll, kritériumok nélkül. De felelősség nélkül is, mint a teremtés vagy az evolúció. Mémek könnyed emlékeit vagy belső történetek titokzatos, töredékes közlendőjét húzkodtuk át impulzíve nemlétezésből ide, a forma nélküli „mindig”-ből a formákban tobzódó „most”-ba, és az általunk létezni kezdő formák létezésének indokát, meg hogy épp kit, mit emelünk magunkhoz kegyesen a jelenünkbe, avagy hagyunk a feledésben, csakis mi döntöttük el.

Időpocsékolás volt. Főként festettünk, a kisebb-nagyobb gyerekek – nem sokan, talán hatan-heten – hordták át tégelyből, palettáról a matériát a papírra, húzták, simították, tunkolták és toccsantották az ecsetet kb. másfél óráig. Pocsáltuk az időt, a drámátlan, szabad időt, pazaroltuk a jó kis üres perceinket egy teljesen céltalan teremtésre, csóri kis omnipotensek egy csöndes kertben, egy napsütötte, de jó árnyékot adó nyitott kis pavilon faasztalainak dőlve.

Ezeknek a képeknek feladatuk sosem volt; megszülettek, a gyerekek otthagyták, én meg eltettem őket, mert szépek vagy mókásak voltak, többnyire alig-létező szinte-semmik, de néha – ott, ahol nem hagyták őket félbe – mintha egy belső filmszínházban húzták volna szét a függönyt egy pillanatra. Most sincs semmi dolguk, kitöltik az üres helyet a lapokon, mi meg emlékezhetünk rá, hogy volt olyan.

A képek a címlapon, illetve a B2, 3–4., 10., 40., 103., 106., *129., 139., 147–148. és B3 oldalon láthatók, valamint megtekinthetők lapunk online képtárában is: https://upszonline.hu/index.php?gallery=760102
CÉLESTE L. EGOLAND
Copyright 2020–2025 Új Pedagógiai Szemle