Új Pedagógiai Szemle

Itt mindhárom képhez [lásd az előző kettőt ehhez!] előírt elem volt a „liminális belső iskolai térben teniszező” Jókai, akit „osztálytársak és könyvek” vesznek körül, és akit „balról egy tanár mérgesen figyel”. Érdekes, hogy a két első képen a gép megpróbálta többé-kevésbé sportruházatban ábrázolni az idős írót, a diák Jókait azonban meghagyta elegánsnak. Még furább, hogy az öregúrnak mindkét esetben az adott sportban használhatatlan ütőt adott a kezébe, míg a diák kiváló minőségű eszközt kapott a játékához. Továbbá a diák az, akinek sok könyv jutott, és egy kevésbé ellenséges, mint inkább kiégett, de osztályától kevésbé elkülönülő tanár(nő). Az öreg Jókai tehát méltatlan módon megmérettetik, tekintélyével fizet, míg az ifjú közege mindenhogy megengedőbb. Mindkettejüket főleg lányok figyelik, ez is érdekes. A háló az első két képen elválasztja a különben figyelmes osztálytársakat az öreg írótól, aki mintha partner nélkül fallabdázna, azaz lényegében borsót falra hány. A harmadikon viszont ez a háló – amely már csak egyetlen heveder – a fiatal Jókai és egy ismeretlen ellenfél közt feszül, aki alkalmasint mi vagyunk, akik a képet nézzük.