Új Pedagógiai Szemle

Ahogy „A gyermekvilág csodái” című (gyermekvilág helyett főként a képzelt „gyerekség” köré épített kulturális falansztereket mutató) könyvben megláttam ezt a képet, bevillant a 2019/7–8. számunk címlapja (itt nem szerepel) a döglött holdrakétát bámuló macival. Ez a kép sok más fotóval együtt a Balatoni Úttörővárosban működő egykori Gyermekalkotások Galériája gyűjteményének egy raktárban egymásra hányt darabjairól készült 2019 őszén. Ő kell legyen hát! Ő az! „Kádár János ajándék mackója zánkai sráckezekben” – így a könyv. Megkíséreltem az azonosítást. Nem ő volt. Végül ráleltem a Kádár-macira. Rakétás faj- és elvtársa mögött ült egy fel nem használt ÚPSz-os fotón (jobbra lent). „Az egyik legnagyobb becsben tartott ajándék” – így a könyv. Legnagyobb becs, sráckezek. How do you do, fellow kids! Tudom, Kádár-maci, régen még számítottál, ha igazából csak egy fotósnak is. Sajnálom, hogy én már egy másikat becsültem meg, és nem vettem észre, hogy egyedül vagy, és kérdezetlenül szomorú. Csak mert a másik emblematikusabb volt, jól használható volt, ahogy az azóta eltelt évtizedek drogjától kiütve szemlél egy soha el sem indított űrjárművet – fontos lett egy kicsit, ha csak egy fotósnak is. Neked meg nem volt ott, akkor helyiértéked. Te is tudtad ezt, hát rám se néztél. Sic transit gloria bundi, ne haragudj. Tudod: „egy játékmackó nem hibás”. [A bal oldali kép forrása: Fenyves György (szerk., 1979): A gyermekvilág csodái. Móra, Budapest, 174–175. o. A fotós a könyvből nem azonosítható.]