Új Pedagógiai Szemle

Ez a két ártalmatlan képkocka Kati Kovács képregénye, a Paprikás rapszódia eleje felé található. A műben a magyar származású, de Finnországban született és ott felnőtt szerző egy gyerekkori, 1975 nyarán lezajlott magyarországi látogatásából rajzolt félelmetes roadmovie-t 1994-ben. A történet viszonylag szelíden indul. A levelezőtársa családjához érkező tízéves, félénk finn kislány, Kiti számára a magyarok hangosak, tolakodóak, ijesztőek. Lelkesedésük igazából csak saját maguk felé irányul. A következmény rögtön az elején explicit: a kislány nem meri megmondani, hogy pisilnie kell, majd az utcán be is pisil. Innentől kezdve nagyon gyorsan egy abszurd, száguldó lidércnyomásba csöppenünk: Kiti utazni induló pszichéjébe. Hogy mi hogy térünk vissza a tripből, azt olvasója válogatja. Kiti mindenestre megerősödve. A végén elküldi a hetrefüles pitlibe az egész családot, nem annyira szalonképes módon. Bár ezt ekkor már nem is várnánk tőle. [A kép forrása: Kati Kovács (2009): Paprikás rapszódia. Nyitott Könyvműhely, Budapest. 8. o.]