Új Pedagógiai Szemle

Hogy a „döglesztő májusi nap” élménye a Hahotában móka alapanyagául szolgálhatott 1983-ban, talán már a klímaválság tudatosodását jelzi. Jött egy érzés; a világ a vesztébe rohan, a nemnövekedés elkésett, pedig még ki sincs találva, és különben sem fog érdekelni senkit. És lesz temu. De lehet az is, hogy semmi döglesztő nap – itt egy fekete pedagógiai példázatot látunk. A kisdiák a képen nem otthon van; manipulatív pedagógusa hátraültette az osztályban egy függöny nélküli ablakhoz, hogy a falsul felerősített hőhatás eredményeképp kialakuljanak benne a megfelelő szorongásos zavarok a vakációval kapcsolatban, és így jobban tudjon a tanulásra koncentrálni. Az aljas módszer ráadásul kudarcos, mert a kisdiák most is a nyárra gondol. Csak már boldogtalan is. Eképp a kép valójában iskolakritika. A két lehetőséget egymásba oltva a 42 éves tréfa üzenetté érik: felnőttek, hagyjátok abba a kitett pszichék hajlítgatását meg a vesztébe rohanást is! Gyertek, szedjünk együtt szemetet, rakjuk rendbe, amit lehet. [A kép forrása: Hahota, 11. sz., 1983, 27. o.]