A képekről

A lapszámban megjelenő fekete-fehér grafikáim tussal és filctollal készített rajzok. A fő vonalak merevségét különböző vastagságú vonalakkal és foltokkal igyekeztem lágyítani, illetve változatossá tenni. A pókháló jellegű vonalak a látványon túl, jelképi tartalommal is rendelkeznek – az elmúlást, az idő haladását, illetve az elhagyatottságot érzékeltetik. Ezt láthatjuk például az Elhagyatva, az Almaarc, a Lélekmadár vagy a Mementó című képeken. Több alkotáson visszatérő ornamentika a fekvő női alak, amely a Szentendre környéki hegyvonulatok látványának valós élményéből származik. Ezek Pomázról nézve fekvő női alakot formáznak, melynek „haja” vagy „fátyla” messzire hullámzik. A környékbeliek többféle néven illetik, pl. a Múmiahegy, Halott menyasszony vagy Nagyboldogasszony hegyvonulat elnevezés is ismert. Rajzaimon ez a forma az anyaföldet jelképezi, mely megtartó erővel rendelkezik. Ezt a megtartó erőt segítik a támogató misztikus alakok (szellemek, táltosok), melyek védik a hagyományos életformát, a kultúrát, a természet megmaradását. Ez látható többek között a Védelmező, a Féltés és a Lepel című képeken. A kecskebakra emlékeztető fejmotívumot egy népi hangszeren lévő fafaragás ihlette. Ez jelenik meg a Szerelem és a Vetélytársak című grafikákon is. A Platón barlanghasonlata című munkám ókori görög filozófia terepére, a NUT, az éj Istennője című rajzom pedig az ókori egyiptomi hitvilágba enged betekintést. Verseimhez is magam készítem az illusztrációkat. Az egyik a Fa vagyok címet viseli, míg a másik a Szimmetria szimfónia című költeményemet idézi. Végül a „l’art pour l’art” kategóriába sorolhatóak a Labirintus és a Hálózatok című grafikáim, melyek egyszerűen csak játékos vonalvezetések, a flow-érzés kivetülései.

Azt kívánom a lap olvasóinak, hogy érezzék át azt az alkotói örömet, amit én éreztem a rajzok készítése során.

ORGOVÁNYI ANIKÓ