Az Új Pedagógiai Szemle a Miskolci Egyetem folyóirata
Szakmai közreműködő: Magyar Pedagógiai Társaság
ISSN 1215-1807 (Nyomtatott)
ISSN 1788-2400 (Online)
INDEX 25701

ARCHÍVUM  |   INFORMÁCIÓK  |   KERESÉS  |   KÉPTÁR  |   BLOG  |  
A 75. évf. (2025) / 01-02. számához tartozó
ÖNÁLLÓ KÉPSOROZAT
Ugrás a lapszámhoz
ÉVFOLYAMOK ÉS LAPSZÁMOK / 75. évf. / 01-02. sz.
A képekről
Az írások térközeiben önálló folyamként mutatkozó képanyagunk ezúttal nem független az írásoktól. Darabjai javarészt azon képek közül kerültek ki, amelyeket két most megjelenő szövegünkhöz kaptunk. Az egyik képcsoport az Apagyi Máriával készült beszélgetéshez (44–48. o.), a másik Sinkó István beszámolójához (56–58.o.) tartozik. Az elsőbe zeneiskolások és tanáraik zenei ihletésű, integratív módszertani környezetben született alkotásai tartoznak, a másodikban a középfokú művészeti képzésben megszerezhető mesterségbeli tudás egyes elemeit megjelenítő tanulmányrajzok versenyeznek egymással.

Az elsőről Apagyi Mária többek közt a következőt mondja: „[...] a zenészeknek mindennap gyakorolni kell – a gyerekeknek is, akik ezt általában nem szeretik". Tehát: „[...] próbáljunk meg a zenei tanulmányokhoz kapcsolódó rajzokat készíttetni a gyerekekkel, hátha […] a gyakorlás szorosabban összekapcsolódik egy elem-ző-, kutatómunkával, ami már sokkal izgalmasabb.”

Sinkó István pedig így ír: „A ver-seny természetesen egy ’konzervatív’, ’akadémikus’ rajzfelfogás képét mutatja. Az elvárások itt nem a kreativitás, az egyéni látásmód, hanem a megtanultság és a szakmai kifejezés minőségének szintjei irányába mutatnak.”

A kétféle cél – és főképp a módszer – nem ugyanaz, de összeköti őket a figyelem és a gyakorlás értelmének megvallása az alkotó cselekvésben. „Figyelem” és „gyakorlás” – mindkettő használható drillre, hatalomszerzésre, kínzásra vagy épp misztifikációra is. Az értelmük azonban nem ez. Hanem a kapcsolódás. A kitartás, hogy „valami fontos van odaát”, ami azonban csak attól lesz létező, majd lakható, hogy lerajzoljuk.

Manapság odafigyelni valamire, akár csak fél órát, vagy gyakorolni másfelet, úgy igazán, megszüntetve magunkat, átlépve késztetésen, ösztönön, tudáson, keresve, hogy mi van, mi lehet ott – nos, ez lassan „teljes mértékben kívül esik a legtöbb magyar diplomásnak az életlehetőségein”. Ezt Tamás Gáspár Miklós mondta egyébként, egy 2020-as interjúban, még csak nem is a figyelemről vagy a gyakorlásról, hanem egy nyelvileg helyes mondat megfogalmazásáról.

Túlzás, persze, meg hát mi az, hogy diplomás. De ha az „odaát” kutatása megszűnik, akkor a még meg nem fontolt jővőformáló lehetőségek nagyon is reáliákból álló univerzuma elvész valahol a programozott doomscrolling, a bárgyúan omnipotens AI és az árrésstopok zajai közt. És megint a gyilkosok győznek.

A képek a címlapon, illetve a 12., 34., 43., 61., 101., 110., 119 és 141–143. oldalakon láthatók. A képek eredeti színárnyalataikban megtekinthetők lapunk online képtárában is: https://upszonline.hu/index.php?gallery=750102
Copyright 2020–2025 Új Pedagógiai Szemle