Új Pedagógiai Szemle

A képekről

A fotókon látható alkotások a Hatvani Kossuth Lajos Általános Iskola diákjainak festészeti tevékenységébe, továbbá az intézmény tehetséggondozó programjába és művészeti nevelésébe engednek betekintést.

A kimondottan festészeti látásmódok és festészeti problémák megértésére fókuszáló foglalkozás 2022-ben indult az alsó és a felső tagozatos tanulók számára. Az elsődleges célom a szervezés során az volt, hogy keretet biztosítsak azoknak diákoknak, akik az iskolai tanórák mellett szeretnének behatóbban is a vizualitással foglalkozni. Implicit cél volt továbbá az is, hogy egy olyan közeg jöhessen létre, amelyben az iskolai munkavégzésre jellemző teljesítménykényszer, továbbá a folytonos versengés háttérbe szorul, és a hangsúly természetes módon a flow-ra helyeződik át. A csoport munkavégzését a kezdetektől havonta változó témakörök határozzák meg, amelyek a hétköznapitól (évszakok, természet, maszk) egészen az összetettebb, ábrázoláselméleti (hideg-meleg, sötét-világos, fókusz) felvetésekig terjedhetnek. Nagy hangsúlyt fektetünk az egyéni érdeklődési kör kibontására, ezt önálló projektekkel, sorozatokkal valósítjuk meg. Amellett, hogy új dolgokkal ismerkedünk, és folyamatosan tanulunk – alkotói pályázatokon indulunk, továbbá havi szinten megrendezett önálló kiál-lításokkal reprezentálni is igyekszünk a tevékenységünket.

A lapszámban megtekinthető képsorozat a legutolsó csoportos kiállításunk anyagát mutatja be, a tárlat apropója az intézményünk 130. születésnapja volt. A képek összeállítása során arra kértem a gyerekeket, hogy önállóan válasszanak két olyan saját művet, amelyek meglátásuk szerint a leginkább tükrözik a látásmódjukat, illetve a legjobban sikerültek. Ez volt az egyetlen szervező elv. A válogatás ezért meglehetősen eklektikusnak, esetleg randomizáltnak tűnhet, de a véleményem az, hogy ez hitelesen tükrözi azt a diverz útvonalat, amelyet az elmúlt évek során közösen bejártunk. Másrészről számomra pedagógusként tanulságos volt látni, hogy a képek készítői, maguk a gyerekek, mit tekintenek eredménynek, a nyilvánosság számára bemutathatónak. Azért különösen érdekes ez számomra, mert egy olyan korcsoportról beszélünk, amelyben a csoport tagjainak értékítéletét jócskán meghatározza a digitális tér és a közösségi média globális kompetitív szellemisége, ellentétben a klasszikus szaktárgyi ismeretanyaggal, az általános szakmai szempontokkal. Én is mint a foglalkozás vezetője a digitális reprezentáció kényszerének hatására hónapról hónapra megosztom az új tartalmakat, miközben nem tudhatom, hogy az ilyen kis létszámú csoportos foglalkozásokkal mennyire lehet kompenzálni a folytonos verseny sajáttá tett nyomását.

(A lapbeli képek a címlapon, illetve a 28., 71., 81., 87., 91., 98., 134., 137., és 140–143. oldalakon láthatók.)

VÁLYI PÉTER