A képekről
Képeinken a 2023. évi Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) vizuális kultúra tantárgyban, az első fordulóban kiírt, „Térhatás, térélmény” témájú feladatmeghirdetésére érke-zett pályamunkák láthatók. Ezek közül is olyanok, amelyek alkotója a második fordulóig eljutott a versenyben, s ennek okán a nagyközönség e munkákat a budapesti Deák17 Galéria kiállításán 2023. május 6-tól június 3-ig megtekinthette.
Lapszámunk javarészt pedagógus-perspektívákat nyitogat, a címlapon azonban gyerekember látható. Fekete űrben lengő hintából ugrik el épp. Vajon hová pottyan az ugrás után? Az eredeti képen a bolygó, ahová készül, kék, de gigantikus tüzeknek látszó narancs foltok tarkítják, felettük pedig az exoszféra zöld kontúrként dereng. A kék a víz, a tüzeket, ha azok, biztosan mi csináltuk – de ez a zöld is valami mozifény lehet, vetítés egy bolygónyi interaktív múzeumban, zárás előtt. Ha vége, lehet hazamenni.
A gyerekember arcán nem tükröződik földi elragadtatás, derű, vagy akár elégedettség. Akár az is lehet az érzésünk, mintha hintázni az egészen túl nemcsak jobb lett volna, de mintha többet tudott volna meg idefent bármiről, mint eddig valaha odalent, csak az imént felhangzott a szokásos hívás, kész a vacsora, föl kell készülni, rá kell pihenni, holnap megint iskolába, dolgozni, harcba megyünk, nem is egyfélébe, hát az ember mit tehet. Enged a térhatásnak. Ugrik, hullik vissza a közösségbe, a társai közé, részt venni a program végrehajtásában, hiszen azt mondták, hogy zajlik a nagy színjáték, s te is hozzáírhatsz egy sort – hogy mivégre, az a kérdés el lett felejtve, pedig aktuálisabb, mint valaha.
Úgy alakult a válogatás, hogy az e lapszámban szereplő képek alkotói a tér-tematika csodálatos ürügyén mind az embert ábrázolják. A társasjáték, a festmény vagy az installáció nyelvén, de ezeken a képeken emberek építettek, töltöttek be, foglalnak el és használnak bizonyos teret. Esetleg oda bújnának el, vagy onnan menekülnének, amikor elfogy. Mivel azonban ezek az emberek itt ábrázolások, elkerülhetetlenül e tér részeivé válnak, másképp mondva elkerülhetetlen, hogy így éljük át őket. Ekkor átjutunk – térhatásból térélménybe.
Hála minden – minden! – alkotónak, aki ex nihilo bátran fölrajzol legalább egy egérlyukat a hatást és az élményt elválasztó, szigorúan őrzött vasbetonfalra. Mert így mindig is egérutak fognak vezetni azokhoz a terekhez, amelyeknek sokan – túl sokan – még a létezését is tagadják. A hintából ugró gyerek ebből a tagadó perspektívából nézve: kint. A tizedik bolygó és a harmadik szem.
A képek a címlapon, illetve a 18., 62., 79., 99., 116., 122., 132–133. és B3 oldalakon láthatók.
Köszönjük az alkotók személyes hozzájárulását a megjelentetéshez.
VESZPRÉMI ATTILA