Új Pedagógiai Szemle

A képekről

E lapszámunkban Konczer Kinga magyar- és drámatanár, osztályfőnök így kezdi történetét: „A 2021/2022-es tanévben a Forrai először indult a Regionális Diákszínjátszó Találkozón (RDT), a 10.b osztály drámásaival Molnár Ferenc Liliom című drámáját értelmeztük újra.”

Nyár elején kaptam hírt arról, hogy Budapest belvárosában megrendezik a búcsúelőadást, és hogy érdemes megnézni. Elmentem, megnéztem.

Régen voltam színházban – és ez az volt. Elvitt magával, összelélegeztünk, majd visszaengedett: vigyem, amit átéltünk. Tele volt a nézőtér. Sokan szülők, barátok is.

Úgy értem, tényleg közösen voltunk ott. A színpadon a játszók 5-10 perc alatt megalkották, és ismerőssé, lakhatóvá tették a játékuk terét. A lassan ketyegő, mégis egyetlen szörnyű pillanat alatt letelő időt is. És így otthon voltunk, és így valóban beszélgettünk. Nekem például nem volt szükségem arra, hogy odafigyeljek az amatőr diákszínjátszásban egykor többféle résztvevőként összegyűjtött gyanakvó viszonyulásaim (főként a pedagógiai együttérzést játszó didaxis gyakori jelenléte miatti unalmam és elutasításom) okoskodására a fejemben. Persze ab ovo sincs szükség ilyesmire – de egészen más, ha a néző rendszabályozza magát e tekintetben, és egészen más, ha azok, akik meghívják őt adott térbe és időbe, komolyan veszik a dolgot, és maguk is oda mennek – egy nagy közös levegővel –, ahová engem invitálnak. Köszönöm, hogy láthattam ezt az előadást.

A lapszámbeli fotók egy 2022. április 12-i főpróbán és előadáson készültek a RaM Színházban. A fotós Bancsi Krisztina, az akkori 11.b osztály tagja.

VESZPRÉMI ATTILA