Új Pedagógiai Szemle

A képekről

Képeinken ezúttal általános iskolai 6–7. osztályos gyerekek tizenkét, illetve tizenöt évvel ezelőtt, nagyobbrészt nyár elején készült tollrajzai, rajzai, festményei láthatók.

A válogatás az olvasás tükrös ellenpontjául szolgálna, kikönyökölendő, nem a szabadságot, hanem – mintha muskátlis ablakon – a szabadságba. A képeken ugyanis emberalak nincs sehol. Szeretek kikönyökölni, mert látom, hogy jé, szépséges és szövevényes minden nélkülem is, na persze jól tudom, hogy én meg azért vagyok itt, hogy nézzem és rajzoljam és fessem az egészet, de hát ez is csak olyan mese, amit magamnak mesélek, mert annyira jól tudom, hogy így van, és mert én pont ezt szeretem mesélni, hát Istenem, más is mesél mindenfélét, az igazság az, hogy folyton egymáshoz, meg egymásról beszélünk, annyit és annyifélét, hogy rojtos már a szánk. Aztán sehol a szabadság.

Az alább sorakozó írásokból a szokottnál is erőteljesebben antropocentrikus lapszám kerekedett. Az emberiség joggal és szükségből, félelemből és persze szenvedélyből is, el van foglalva önmagával, hiszen amit csinál, azt rajta kívül senki föl nem foghatja ésszel, hát akkor meg mégis, mi más volna lehetséges, mint a rojtosodás. Megpróbáljuk érteni a bajokat, aztán megtesszük, amit lehet. Csak hát közben az is terveződik, hogy esetleg adjuk fel régóta féltve őrzött pozícióinkat. Hogy jobb legyen minden.

Ezek a csöndes rajzok és festmények is olyasmit tükröznek, olyasmire emlékeztetnek, ami valahogy jól elvan, jól ellenne nélkülünk. Talán mi magunk is ilyenek vagyunk.

A rajzok és festmények az Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnáziumba (korábbi nevén Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnáziumba) járó gyerekek 2008-ban, illetve 2010-ben született munkái. Rajztanáruk Tuza Márta.

VESZPRÉMI ATTILA