Új Pedagógiai Szemle

„Nem tudom értelmezni, hogy óvoda-, ill. iskolaérettség. Ez fordított gondolkodás: ugyanis az óvoda, az iskola az, aminek meg kellene érnie a gyerekre (minden egyesre) és nem fordítva. Persze nehéz, mert megszoktuk. [...] És a megszokás azt csinálja velünk, hogy „ja, akkor így van". Hát nincs így.”
„Ezek, akikről beszélünk, emberek, és hihetetlen, de ha gyerekek, akkor is. Van testük, belül rózsaszínek, vannak igényeik, és olyan mélységesen mély érzéseik, amit millió rubrikába se lehet regisztrálni, olyan tudásuk, amit nem lehet ikatatószámmal ellátni. A bennük lévő feltétlen szeretetet és végtelen empátiát, a kiolthatatlan életigenlést akarod igennel vagy nemmel határozatba foglalni, vagy mit?”