Új Pedagógiai Szemle

A képekről

2D Humanoid Print – ezt az összefoglaló elnevezést adtam egy több képzőművészeti technikát mozgósító projektfeladatnak, amelyet 2018 tavaszán 13. osztályos, a budapesti SZÁMALK-Szalézi Szakgimnázium művészeti képzéseiben részt vevő diákjaimmal végeztünk el. A feladatsorban először egyéni síkbeli, majd kooperatív térbeli alkotással, ezt követően pedig digitális kivetítéssel jártuk be ugyanazt a témát: saját magunkat. A printekből ezután installációszerű kiállítást rendeztünk az iskolában. Itt azonban nem álltunk meg: egy újonnan fejlesztett önértékelési feladatlap kitöltésével és megbeszélésével fejeztük be a munkát. A projekt célja ugyanis az egyéni, önreflektív kifejezésmód és a közösségi tanulási kapcsolatok elmélyítése volt. Olyan diákok vettek benne részt, akik csupán egy hónapja ismerték egymást, és hagyományos frontális oktatási körülmények közül érkeztek az iskolánkba.

Módszertani szempontból persze mindig kérdés, hogy egy bizonyos rajzi feladatot izoláltan jobb-e megoldani, vagy feladatsorban összefűzve. Meddig érdemes egy feladatot kifuttatni, mi az eleje és a vége? Mikor fejeződik be, és miért ott? Hogyan lehet esetleg még tovább folytatni? A tapasztalatom az, hogy minden feladatot tovább lehet gondolni – és meg lehet érkezni egy teljesen új képi minőséghez, még ha a kiindulási technika hagyományosnak is számít. A projekt, amelyet a lapszámban szereplő képek bemutatnak, hat elkülöníthető, de egymásra épülő szakaszból áll. A feladatok kiadásakor mindig csak egy lépés van megadva a diákoknak, hogy a prekoncepciók kialakulását minél inkább elkerüljük. A munka négy hetet, ezen belül heti négy órát vesz igénybe.

A projektre a háttérben egy kutatás is épült, amely az említett vizuális önértékelőlap hatásait mérte. A lapok kitöltése és megbeszélése segítséget nyújtott a diákoknak a feladategész megértésében, a megélt élmények összegzésben. A diákok nyíltabbá váltak saját fejlődésük iránt, a feladat felerősítette az önreflexió igényét és örömét. A szabadabb környezeti lehetőségek bátorítóan hatottak, a diákok asszociációs képi megoldásai elevenebbé váltak. A projekt csapatépítésként is működött, a közösség tagjai elfogadóbbak lettek, közelebb kerültek egymáshoz.

Az alkotófolyamatot dokumentáló fotókból készült válogatás darabjai a 12., 63., 104., 105–112., 132. és 135. oldalakon láthatóak.

PAÁL ZSUZSANNA