76. évf. (2026) 09-10. szám | Hátlap A MEGJELENÉS IDEJE: 2026-11-08 „…rendhagyó módon kezdem a tanulmányomat, egy személyes történettel. Vil-lanyt jöttek javítani az irodánkba. Mikor hallottam, hogy közelednek a folyosó felől a szerelők, s épp indulni készültem, hogy elmeneküljek e számomra frusztrálóan idegen tevékenység elől, átadva a terepet a hozzáértőknek, a kollégám megállított. Neki men-nie kell, mondta, de nem szeretné, ha üresen maradna az iroda, maradjak itt, mert ő látta, hogy ezek ott kint a folyosón olyan rossz arcú emberek. Rendben, egyeztem bele lemondóan, és mindenre készen vártam, kik lesznek azok a rossz arcúak, akiktől rám rótt feladatomnál fogva meg kell védenem kedves irodánk integritását. Meglepetésem-re néhány szimpatikus, munkásruhába öltözött fiatalember lépett be, akik jó kedéllyel kezdtek neki munkájuknak. El is beszélgettem velük – merthogy találtunk közös té-mát – az internet rejtelmeiről. Ők lennének azok? – gondoltam. Mások nem jöttek… ’Rossz arcúakra’ azóta is hiába várok. Azt hiszem, végleg hiába… mert akkor, ott rá-döbbentem: ’rossz arcúak’ pedig nincsenek.
[…]
Az elkülönülés egyébként is a neveléstudomány egyik kedvelt narratívája, melynek jegyében nyilván kifogásolható az is, hogy a fenti történet – úgy tűnik – nem a nevelésről szól. Nem, a szöveg valóban nem a nevelésről szól, hanem a ’rossz-arcúságról’. Az arc allegóriája – mely elválaszthatatlanul összekötődik a maszkéval – archetipikusan saját identitásunk-ra, magunk reprezentációjára, megalkotottságára utal. Mi is az arcunk? Mintha mi magunk lennénk, minket ábrázolna, és mégsem. Az arc mint határ felszámolja a külső környezet és a belső világ polaritását. Az arcunk minket jelez, de mindig mások olvas-sák, sőt írják. Mindnyájan arcokat készítünk, másokét, és korántsem mindegy, ho-gyan. Történetem a ’rosszá’ rajzolásra, a kirekesztő maszkkészítésre reflektál. A rossz ar-cot mi festjük a másikra, a mi értelmezésünk, narratívánk rajzolja meg vagy épp törli el. A pedagógia is – mint minden emberi interakció – arcokat rajzol és tükröz vissza hordozójára. Kérdés, nem vesz-e aktívan részt sokszor a rossz arcok felépítésében.”
Mészáros György: A „rossz arcúak” szava: a kritikai pedagógia kihívása. Iskolakultúra, 2005/4., 84–85. o.
|
A TELJES SZÖVEG ► |