76. évf.
(2026)
09-10. szám | A MEGJELENÉS IDEJE: 2026-11-08 ÖSSZEFOGLALÓK | 5-15 | KERÉNYI MARI Egy tanítónő vall a közoktatás sűrűjében folytatott több évtizedes küzdelméről. Hogyan talált rá hivatására, és hogyan veszítette el a hitét a szorongató szabályozók között. Milyen változásokat él meg az elmúlt hónapok eredményeképpen. |
| 16-44 | ARATÓ FERENC – BALOGH ZOLTÁN ÁBEL Bevezetés – A tanári bántalmazás jelensége mindmáig kevesebb tudományos figyelmet kapott, mint a kortárs bántalmazás, különösen a hazai kontextusban.
Cél – A jelen kutatás célja a tanári bántalmazás különböző formái retrospektíven jelzett prevalenciájának feltárása magyar felsőoktatási hallgatók körében, az iskolai életút három szakaszára – alsó tagozatra, felső tagozatra és középiskolára – vonatkozó önbeszámolók alapján.
Módszer – A vizsgálat a Pécsi Tudományegyetem tanárszakos, nappali tagozatos elsőéves hallgatóinak teljes évfolyamára terjedt ki. Az adatgyűjtés a Teacher Violence Scale magyarra fordított változatával történt. A kutatás önkéntes, anonim és online formában valósul meg.
Eredmények – Az eredmények alapján a tanári bántalmazás különböző formái jelentős arányban jelentek meg a vizsgált mintában. A fizikai bántalmazás retrospektíven jelzett prevalenciája az alsótagozatos időszakban volt a legmagasabb, majd a későbbi iskolafokokon alacsonyabb előfordulási arányt mutatott. A legmagasabb prevalenciát a Hibáztatás és megalázás faktor mutatta mely mindhárom iskolafokon a legmagasabb átlaggal rendelkezett. Az adatok alapján a legtöbb bántalmazási forma iskolafokon átívelően, illetve több bántalmazási területen egyidejűleg fordult elő. A hallgatók jelentős része nemcsak áldozatként, hanem szemtanúként is találkozott tanári bántalmazással közoktatásban eltöltött idejük során.
Összegzés. A jelen feltáró vizsgálat egy speciális hallgatói minta retrospektív beszámolói alapján járul hozzá a tanári bántalmazás magyarországi előfordulásáról és formáiról rendelkezésre álló ismeretek bővítéséhez.A kutatás egy hosszabb távú vizsgálatsorozat első mérföldkövét jelenti, amely a következő években további retrospektív adatfelvételekkel kívánja árnyalni a jelenségről alkotott képet.
|
| 45-58 | BENEDEK SAROLTA Az autista tanulók többségi nevelése nem csupán szervezési vagy módszertani kérdés, hanem a pedagógusok attitűdjeivel, felkészültségérzetével és a rendelkezésre álló szakmai támogatással is szorosan összefügg. A tanulmány azt vizsgálja, hogy egy középiskolai intézményi kontextusban a pedagógusok milyen észlelésekkel, bizonytalanságokkal és támogatási igényekkel közelítenek az autista tanulók együttneveléséhez. Az elemzés elméleti keretét a befogadó oktatás megközelítései, az autizmus neurodiverzitásként való értelmezése, valamint a kölcsönös megértés nehézségeire és az értelmezési keretek korlátaira irányuló megközelítések adják.
A feltáró jellegű, kérdőíves empirikus kutatás saját szerkesztésű kérdőívre épült, amelyet 25 pedagógus töltött ki. Az eredmények azt mutatják, hogy a pedagógusok alapvetően nyitottak az autista tanulók befogadására, ugyanakkor jelentős bizonytalanságot élnek meg az együttnevelési helyzetek értelmezésében és kezelésében. A válaszok alapján a támogatási igények elsősorban strukturális feltételekhez és intézményen belüli szakmai háttértámogatáshoz kapcsolódnak.
A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a befogadó pedagógiai gyakorlat fenntarthatósága a pedagógusok pszichés biztonságával, az értelmezési keretek bővítésével és a reflexív intézményi működéssel is szoros összefüggésben áll.
|
| 59-77 | SZILI KATALIN – GERESICS KRISZTINA Az óvodáskori önszabályozás a figyelmi, érzelmi és viselkedéses folyamatok összehangolását foglalja magában, fejlődését pedig a társas és pedagógiai környezet is alakítja. Az értelmező narratív szakirodalmi áttekintés azt vizsgálja, milyen feltételek mellett járulhat hozzá az adaptívan szervezett gyermekjóga az önszabályozás támogatásához heterogén óvodai csoportokban. A strukturált szakirodalmi keresés során hét összehasonlító gyermekjóga-vizsgálatot azonosítottunk, amelyeket releváns áttekintésekkel és pedagógiai háttérforrásokkal együtt elemeztünk. A közvetlen vizsgálatok a figyelem, a viselkedéses önszabályozás és az önkontroll egyes mutatóiban kedvező változásokat jeleztek, más kimenetek azonban vegyes vagy statisztikailag nem igazolható eredményeket mutattak. A kontrollált kutatások metaanalízise kismértékű kedvező összhatást jelzett a végrehajtó működésekben. A kutatások módszertani heterogenitása és a programok összetettsége korlátozza az oksági következtetéseket. A szintézis alapján kialakított háromszintű pedagógiai keret elkülöníti az általános szervezési feltételeket, a gyermekjóga tartalmi konfigurációját és az adaptív megvalósítás szempontjait. A keret egyik lehetséges alkalmazását ötszakaszos foglalkozásmodell szemlélteti. A gyermekjóga pedagógiai értéke a tartalmi elemek összehangolásától, a megvalósítás minőségétől és a gyermekek eltérő szükségleteire érzékeny vezetéstől függ. |
| 78-96 | DEÁK-LUKÁCS KAROLINA A tanulmány elsődleges célja, hogy átfogó képet alkosson a magyar nyelv és irodalom szakos pedagógusok attitűdjeiről, módszertani gyakorlatáról és különböző nehézségeiről a nyelvi sokszínűség – különösen a nyelvjárási nyelvhasználat – tanítása kapcsán. A kutatás azt vizsgálja, mennyiben találkoznak a tudományos diskurzus ajánlásai a mindennapi tantermi valósággal, feltárva a tantervi reprezentációt, a pedagógusok és diákok nyelvi diverzitással kapcsolatos attitűdjeit, valamint a témakör feldolgozását gátló strukturális akadályokat.
Az empirikus vizsgálat 2025 decembere és 2026 márciusa között zajlott egy országos online kérdőív segítségével, amelyet 738 magyar nyelv és irodalom szakos pedagógus töltött ki. Az eredmények igazolják a hipotéziseket: a pedagógusok többsége (68,6%) szerint a téma alulreprezentált, és igény mutatkozik annak hangsúlyosabb megjelenítésére. A kutatás rávilágított, hogy a pedagógusok tapasztalatai alapján a diákok körében a nyelvjárási beszéd továbbra is stigmatizált, a válaszadók 62,3%-a szerint a tanulók számára a dialektusok legtöbbször viccesek.
A kutatás eredményei szerint a nyelvi sokszínűség elmélyült feldolgozásának legfőbb akadálya a rendszerszintű időhiány (n = 648), a megfelelő segédanyagok hiánya (n = 218), valamint a vizsgarendszerekben (érettségi, felvételi vizsgák) való háttérbe szorulás. Bár a pedagógusok 94,8%-a alapvetőnek tartja a nyelvi sokszínűség szerepét a nyelvi tolerancia kialakításában, szaktárgyi felkészültségüket csak közepesnek ítélik. Ugyanakkor a kutatás pozitív eredménye, hogy a tanárok 80,2%-a nyitott a tudásbővítésre, elsősorban gyakorlatias, online formátumú segédanyagok és kurzusok igénybevételével.
|
| 97-106 | HERÉDI REBEKA A tanulmány arra mutat rá, hogy a történetalkotás és a kreatív írás az irodalomtanítás olyan módszertani lehetőségeit takarják, amik túlmutatnak a hagyományos szövegalkotás keretein. A narratívákra épülő gondolkodás az ember egyik alapvető jelentésalkotó mechaniz-musa, ezért a történetek nem csupán irodalmi objektumként, hanem az ön- és a világértelmezés eszközeként is tekinthetők. A tanulmány amellett érvel, hogy a kreatív írás és a történetalkotás lehetőséget teremt a tanulók számára arra, hogy aktív alkotóként kapcsolódjanak az irodalmi tanulás folyamatához.
A mese mint műfaj különösen alkalmas erre a célra, mivel egyszerre kínál stabil narratív kereteket és széles teret a képzelet számára. A mesei funkciók – a hiány, a próbatétel, a segítők és ellenfelek szerepe, valamint a rend helyreállítása – olyan szerkezeti mintázatokat biztosítanak, amelyek támogatják a történetalkotás folyamatát, miközben ösztönzik a kreatív gondolkodást és az önkifejezést. A közösen létrehozott történetek nemcsak a narratív kompetenciák fejlődését segítik, hanem a társas együttműködést, a közös problémamegoldást és a reflektív gondolkodást is. A mesealkotás így olyan komplex pedagógiai térként értelmezhető, amely összekapcsolja az irodalmi befogadást, az alkotói tevékenységet és a személyes jelentésalkotást, miközben előkészíti a drámapedagógiai feldolgozás lehetőségét is.
A tanulmány egy kétrészes tanulmánysorozat első darabja, amely a kreatív írás és a drámapedagógia irodalompedagógiai alkalmazásának lehetőségeit vizsgálja a történetalkotás perspektívájából. Jelen írás elsősorban a kreatív írás és a mesealkotás elméleti hátterére, valamint a mese narratív struktúráinak történetépítő szerepére fókuszál, míg a sorozat második része a drámapedagógiai megközelítést és a bemutatott foglalkozás gyakorlati megvalósítását tárgyalja. |
| 107-111 | SZONTAGH PÁL IVÁN Az írás Németh Gábor A transzcendencia hiánya vagy átalakulása? című írása kapcsán elmélkedik az „ateista transzcendencia” jelenségéről, a világnézeti semlegesség paradoxonáról és az értékszupportív nevelés szükségességéről. |
| 127-130 | KÉRI KATALIN A részletező, tartalmi elemeket is nagy számban felvillantó recenzió Támba Renátó többéves, aprólékos forrásfeltáró és elméleti finomhangolással készült gyermekkor-ikonográfitörténeti munkáját a szerző feltáró kutatásainak mozaikszerű, de igen árnyalt képet nyújtó szintézisének, egyúttal pedig koherens monográfiaként is olvasható műnek tartja. |
| 112-126 | BATANCS ENIKŐ A tanulmány azt vizsgálja, mennyire érvényesül a gyermekek testi önrendelkezési joga a magyar óvodák mindennapjaiban, különös tekintettel az alvás és az étkezés területére. 2026 februárja és márciusa közötti online tapasztalatfelmérés 1325 válaszadó közreműködésével (közel fele-fele arányban szülők és óvodai szakemberek) bevonásával. Az eredmények szerint a kötelező fekvés a magyar óvodák 98,8%-ában jelen van, és a válaszadók 75,3%-a szerint a teljes pihenőidőt fekvéssel kell tölteni, függetlenül attól, hogy a gyermek álmos-e. Az étkezés terén a kóstoltatási elvárás széleskörűen jellemző, és a válaszadók közel 42%-a szerint nincs alternatíva, ha a gyermek nem akar enni. A felmérés emellett rámutat arra a jelentős szakadékra, amely a pedagógusok és a szülők tapasztalatai között fennáll, különösen a szorongás és az ellenállás megítélésében. A tanulmány nem az egyes pedagógusokat hibáztatja, hanem rendszerszintű mintákat azonosít, és a szemléletváltás szükségességét hangsúlyozza: intézményvezetői, szakmai és képzési szinten egyaránt. A jó gyakorlatok bemutatása azt igazolja, hogy a rugalmas, valódi gyermekközpontú megközelítés megvalósítható a hagyományos intézményi kereteken belül is. |
| 131-134 | KRAICINÉ SZOKOLY MÁRIA A recenzió méltatja a kötet úttörő jellegét; fókuszát, mely a munkaerőpiaci érvényességű, tanulási közegként értelmezett tudásalapú önkéntességre irányul, továbbá a kötetben megjelenített empirikus kutatások jelentőségét az önkéntesség többféle társadalmi és egyéni hasznának megértésében. |
|
A TELJES SZÖVEG ► |
