Új Pedagógiai Szemle

How do we understand literary works? How do we construct the meaning of texts as we read? This study seeks to answer the question of how the process of understanding literary texts can be shaped through a methodological renewal of high school literature instruction.

Its theoretical starting point is Bakhtin’s fundamental principle that texts are not isolated units but depend on other texts and are interconnected within a network of cultural references; consequently, their meaning arises from their juxtaposition with one another. The concept of intertextuality—coined by Julia Kristeva and still widely used and studied today—also reflects this phenomenon.

Drawing on findings from reading research, this study assesses the challenges of teaching literature and argues that intertextuality, as a reading strategy, can help us address these challenges. Through several practical examples, the paper demonstrates that intertextuality is not merely a concept in literary theory or linguistics, but also an effective pedagogical tool. In high school literature classes, it is worthwhile to consciously emphasize that texts should not only be examined in isolation but also “read in relation to one another” by juxtaposing them according to various criteria.

Angyalosi G. (1996): Az intertextualitás kalandja. Helikon. 2. sz., 3–9.

Arató L. (2014): Olvasóvá nevelés és irodalomtanítás. In: Gombos P. (szerk.): Kié az olvasás? Tanulmányok az olvasóvá nevelésről. Magyar Olvasástársaság. 93–105.

Asztalos A. (2022): A tanulói beszéd az osztálytermi diskurzusban. Akadémiai, Budapest.

DOI: https://doi.org/10.1556/9789634548386

Bahtyin, M. (1995): Az eposz és a regény (A regény kutatásának metodológiájáról). Literatura. 4. sz., 331–354.

Berzsenyi D. (1978): Összes művei. Szépirodalmi, Budapest.

Bodrogi F. M. (2022): Az intertextualitás jelenségköre. In: Bényei P. és Bodrogi F. M. (szerk.): Prózaelméleti ismeretek. Debreceni Egyetem. 23–41.

Dällenbach, L. (1996): Intertextus és autotextus. Helikon. 2. sz., 51–66.

Erdős V. (2017): Hátrahagyott versek. Magvető, Budapest.

Esterházy P. (2006): Utazás a tizenhatos mélyére. Magvető, Budapest.

Genette, G. (1996b): Transztextualitás. Helikon. 1–2. sz., 82–90.

Godzsa, A., K. Sebestyén, N., Németh, T., Osztroluczky, S., Pelczer, K., Soósné Veres, R., & Vasas, G. (2004.). Irodalom tankönyv 9. osztály. Szit Könyvek. Letöltés: https://szitkonyvek.hu/irodalom-tankonyv-9-osztaly-79697 (2026. 06. 30.).

Goldman, S. R. (2004): Cognitive aspects of constructing meaning through and across multiple texts. In: Shuart-Faris, N. és Bloome, D. (szerk.): Uses of intertextuality in classroom and educational research (313–347). Information Age Publishing.

Gombos P. (2015): A netgeneráció olvasási attitűdje. Új Pedagógiai Szemle. 65. 1–2. sz. Letöltés: https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/a-netgeneracio-olvasasi-attitudje#main-content (2025. 11. 09.).

Hallet, W. (2006): Az intertextualitás és az irodalomtanítás. Helikon. 2. sz., 185–196.

Herédi R. (2022): Az irodalomóra mint a tudásátadás és az interpretálás helyszíne a konstruktivizmus szemszögéből. In: Herédi R., Kispál D. és Kusper J. (szerk.): Irodalom és kanonizáció: Tanulmányok a magyartanítás módszertanairól. Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Líceum Kiadó. 35–43.

DOI: https://doi.org/10.46403/IrKa.2022.35

Józsa, K., Fiala, S. és Józsa, G. (2017): A klasszikus és a kortárs szövegek feldolgozásának hatása az olvasás affektív tényezőire. Anyanyelv-pedagógia. 10. 1. sz., 23–32.

DOI: https://doi.org/10.21030/anyp.2017.1.2

Kispál D. (2022): Az irodalomtörténet tanításának áthagyományozódása a magyar irodalom tantárgy oktatásában, pozitivista elemek a pedagógusnézetekben. In: Herédi R., Kispál D. és Kusper J. (szerk.): Irodalom és kanonizáció: Tanulmányok a magyartanítás módszertanairól. Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Líceum Kiadó. 11–22.

DOI: https://doi.org/10.46403/IrKa.2022.11

Korom E. (2002): Utószó a második kiadáshoz. Az iskolai tudás: újabb elemzések és eredmények. In: Csapó Benő (szerk.): Az iskolai tudás. Osiris, Budapest.

Kristeva, J. (1996). A szövegstrukturálás problémája. Helikon. 2. sz., 14–22.

Kusper, J. (2019): Kánonok és kultuszok a gyermek- és ifjúsági irodalomban. Acta Universitatis de Carolo Eszterházy Nominatae Sectio Litterarum: Az Eszterházy Károly Egyetem tudományos közleményei. 22. 7–19.

McLuhan, M. (1964): Understanding media: The extensions of man. McGraw-Hill.

Nahalka I. (2002): Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? Konstruktivizmus és pedagógia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Pethőné Nagy Cs. (2005): Módszertani kézikönyv. Korona, Budapest

Riffaterre, M. (1996): Az intertextus nyoma [ford: Sepsi E.]. Helikon. 1–2. sz., 67–81.

Schiller M. (2025): Nyilatkozat a Buksó podcast A fiatalok már nem értik Rejtőt, pedig Tarantino is tanulhatna tőle című epizódjában. Simplecast. Letöltés: https://bukso-24hu.simplecast.com/episodes/a-fiatalok-mar-nem-ertik-rejtot-pedig-tarantino-is-tanulhatna-tole-7o4tDffX (2026. 06. 30.).

Tankó I. és Kiss G. (szerk., 2025): Magyar nyelv és irodalom tankönyv a 9. évfolyam számára (Nat 2020, OH-MIR09TB). Oktatási Hivatal, Budapest.

Tóth M. (2018): A magyar lakosság olvasási és könyvtárhasználati szokásai 2017-ben. Könyvtári Figyelő. 1. sz., 45–60.

Urbán P. (2019). Középiskolai tanulók versértelmezői szempontjai és az esztétikai ítélőképesség. OxIPO. 1. 2. sz., 25–36.

DOI: https://doi.org/10.35405/OXIPO.2019.2.25

Wilkinson, I. A. G. és Son, E. H. (2011): A dialogic turn in research on learning and teaching to comprehend. In: M. L. Kamil, P. D. Pearson, E. B. Moje és P. P. Afflerbach (szerk.): Handbook of Reading Research, Volume IV. Routledge. 359–387.

Žmegač, V. (1991). Az intertextualitás válfajai. Literatura. 3. sz., 215–223.