76. évf.
(2026)
05-06. szám | A MEGJELENÉS IDEJE: 2026-06-19 ÖSSZEFOGLALÓK | 5-12 | NÉMETH TIBOR Kanadában 1880 és 1980 között mintegy 150 ezer őslakos gyermeket kényszerítettek távoli bentlakásos iskolákba, ahol szexuális abúzus, családi kötelékeik elmetszése és anyanyelvük tiltása révén kulturális népirtás zajlott. E gyarmatosító politika súlyosan traumatikus örökséget hagyott maga után, ami generációkon átívelő bentlakásosiskola-szindrómát, függőséget, dühöt és a közösségek szétesését okozta. Az egyéni és közösségi gyógyulás e trauma tudatosításával indulhatott el.
A valódi megbékélés felé az első mérföldkövet egy 2007-es peren kívüli megállapodás, majd a 2008-ban felállított Társadalmi megbékélést segítő bizottság jelentette, melynek 2015-ös zárójelentése hivatalosan is kulturális népirtásnak minősítette a történteket, ami megnyitotta az utat az állami és egyházi bocsánatkérések előtt. A jogorvoslaton túl a bizottság a helyreállító igazságszolgáltatás szellemében a megsebzett kapcsolatok újjáépítését tűzte ki célul, egy 94 pontból álló cselekvési terv megvalósítása segítségével.
A rendszerszintű egyenlőtlenségek felszámolásában az oktatás kulcsfontosságú lett. A szövetségi kormány feladta az intézmények feletti kontrollt, és jelentős forrásokat biztosít az őslakos iskolák infrastruktúrájára és a nyelvi revitalizációra. A 2019-es őslakos nyelvekről szóló törvény elismerte a társadalomalkotó őslakos közösségek nyelvhasználati jogát, és bevonta a közösségi Vének tudását az oktatásba.
Mára a kanadai tartományok tanterveikbe integrálták az őslakosok történelmét és világról alkotott elképzeléseit. A hangsúly a tantermi oktatástól a terepen zajló, gyakorlati és anyanyelvi képzésre helyeződött át, amely összekapcsolja a modern tudományt az ősi bölcsességgel. A megbékélés és a kultúraazonos oktatás gyakorlata Kanadában immár nemzeti önérdek a jövő építésében. |
| 13-25 | PÁLVÖLGYI LAJOS Egy ágazat működését és megújulását sokféle intézkedés segítheti. Az ágazati szereplők megbecsülése és tisztességes jövedelme mellett biztosan a legelsők között szerepel az innovációk ösztönzése is. Az innovációs rendszer az oktatás esetében is egyfajta immunrendszerként működik, amelynek sejtei – az innovatív pedagógusok – képesek felismerni egy sor kisebb-nagyobb problémát, és kellő kreativitással semlegesíteni, illetve megoldásokká transzformálni azokat. Jó esetben bárki innovátorrá válhat, és egy jól működő ágazat ezt erőteljesen ösztönzi, jutalmazza és támogatja is. Az innovációs kultúra fejlesztését a tanárok és iskolák szakmai autonómiájának tervezett növelése hazánkban különösen aktuálissá teszi. A cikk a közelmúlt néhány kapcsolódó hazai kutatását, javaslatát tekinti át, kitérve az innovációt ösztönző intézkedésekre, az innovációk kockázataira, és a kockázatok kezelésére is. |
| 26-49 | BOCSI VERONIKA A lefelé irányuló oktatási mobilitással (EDM) kapcsolatban kevés adat érhető el, azok ugyanakkor a fiatal generációban a jelenség erősödését mutatják Magyarországon. Vizsgálatunkban a Magyar Ifjúság 2020 adatbázisának 25-29 éves almintáját használtuk fel, és a következő csoportokat alakítottuk ki: az apa diplomás (N = 437), az apa érettségizett (N = 823) és az apa szakmunkás végzettségű (N = 1197). Hogy beazonosítsuk a lefelé irányuló oktatási mobilitással összefüggő tényezőket, olyan lehetséges független változókat használtunk, mint a nem, a településtípus vagy az anya iskolai végzettsége, és ezek segítségével bináris regressziós modelleket futtattunk le. A lefelé irányuló oktatási mobilitás értéke 26,8% volt a diplomás apák, 11,3% az érettségizett apák és 3,8% a szakmunkás apák esetében. Az érettségizett apák lefelé elmozduló gyermekeinek esetében férfitöbbletet tudtunk kimutatni. A diplomás apával bíró fiatalok mintájában a lefelé irányuló oktatási mobilitással a szülők életével való egyetértés, az anyagi helyzet, az apa diplomájának szintje és az anya végzettsége kapcsolódott össze, míg az érettségizett apák gyermekeinek almintájában a nem, a településtípus, a szülők életével való egyetértés, az anya végzettsége és az apa középfokú végzettsége mutatott szignifikáns kapcsolatot. Ha az EDM 2020-as arányait összevetjük a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 adataival, akkor minden oktatási szinten csökkenést tapasztalunk, tehát összességében az EDM aránya mérséklődött 2015 és 2020 között. |
| 50-72 | SOTKOVSZKY LILI – BÁRDOS JENŐ A tanulmány a nyelvoktatás technológiai fejlődésének történeti áttekintéséből kiindulva vizsgálja, hogy az AI-alapú chatbotok milyen mértékben képesek megjeleníteni a nyelvtanári kommunikációra jellemző diskurzuspragmatikai mintázatokat. Míg a korábbi eszközök elsősorban a nyelvi inputhoz való hozzáférést és az autonóm gyakorlást támogatták, addig a mai rendszerek már a beszélgetés és visszajelzés révén a tanári szerep részleges imitációjára is képesek. A kutatás nem a pedagógiai hatékonyságot vizsgálja, hanem azt, hogy az AI és a tanuló közötti interakciókban megjelennek-e az intézményes tanári diskurzusra jellemző jelenségek. A vizsgálat egy szakirodalom-alapú ellenőrző lista segítségével, kvalitatív elemzés keretében történik, kontrollált tanulói szerepben létrehozott dialógus alapján. Megfigyeléseink összhangban állnak azzal a feltevéssel, hogy az AI-alapú chatbotok bizonyos, a tanári kommunikációhoz köthető mikroszintű stratégiákat képesek ugyan reprodukálni, azonban nem veszik fel következetesen azokat az interakciós és intézményes szerepeket, amelyek a nyelvtanári diskurzust mint egészet meghatározzák. |
| 73-90 | JÓZSA GERGELY A tanulmány a DINAMÓ – Digitálisan Naprakész Módszerek nevű, művészetpedagógiai innovációként létrejött alternatív alkotócsoport működését és pedagógiai hatásait vizsgálja. E pedagógia középpontjában a generatív képalkotás integrálása áll a vizuális művészeti nevelésbe, célja a képzőművészeti önkifejezés és az identitás erősítése, valamint az alkotói és tanulási folyamatok fejlesztése. A DINAMÓ reflektív tanulási környezetet biztosít, amely támogatja a vizuális kísérletezést és a művészeti tananyag élményalapú, alternatív feldolgozását, ötvözve a manuális és digitális technikákat. A generatív MI által létrehozott képek szerves részévé válnak az alkotói folyamatoknak, elősegítve a kreatív döntéshozatalt és a szakmai alkalmazhatóságot. A kutatás hangsúlyozza, hogy az MI nem helyettesíti a klasszikus művészeti értékeket, hanem korszerű pedagógiai eszközként egészíti ki azokat, miközben megőrzi az „emberi érintés” jelentőségét. Különös figyelmet kap a digitális képszerkesztés, a kritikai reflexió és a promptok tudatos megfogalmazása, amelyek révén a diákok mélyebb szakmai ismeretekre tesznek szert. Emellett a tanulmány célja az MI-vel kapcsolatos szkepticizmus oldása és a bizalom építése. A DINAMÓ modellje jól példázza, hogyan integrálható az MI a vizuális művészeti oktatásba úgy, hogy az támogassa az önkifejezést, a kreatív gondolkodást és a pedagógiai innovációt, miközben megőrzi a hagyományos művészeti értékeket és az alkotói szabadságot. |
| 91-116 | CZAPNÉ MAKÓ ZITA – CSÉPÁNY NIKOLETTA A tantárgyi koncentráció hatékonyságát a tanulási-tanítási folyamatban számos tanulmány igazolta. Tapasztalataink szerint azonban az általános iskola alsó tagozatán nem minden tantárgy esetében valósul meg kellő mértékben. A matematika és a magyar irodalom tantárgyak látszólag teljesen elkülönülnek egymástól az oktatás folyamatában, pedig kiváló lehetőségek kínálkoznak ezeknek a tantárgyaknak az összekapcsolására is. Cikkünkben a matematika és az olvasástanítás integrációjának lehetőségeit mutatjuk be az általános iskola alsó tagozatában. Úgy gondoljuk, hogy a két tantárgy tanításának valamilyen mértékű összekapcsolása számos előnnyel járhat: segítheti a motivációt, színesítheti a tanítási-tanulási folyamatot, hozzájárulhat a tanulási nehézségek leküzdéséhez.
A fentiek mellett egy kérdőíves vizsgálat eredményeiről is beszámolunk, melyet diplomás tanítók és tanító szakos hallgatók körében végeztünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ők hogyan vélekednek a tantárgyi kapcsolódásokról, mennyire tartják ezeket fontosnak pedagógiai szempontból, illetve, mi a véleményük a tantárgyi koncentráció megvalósíthatóságáról. Az online kérdőívet 82 fő töltötte ki. Közülük 42 kitöltő tanító szakos hallgató, 40 fő pedig diplomával rendelkező tanító. A válaszokból kiderült, hogy a tanítók és a tanító szakos hallgatók is nagy pedagógiai hasznot tulajdonítanak a tantárgyi koncentrációnak, amely véleményük szerint mind a motiváció, mind a tudástartalmak elsajátítása szempontjából hasznos eljárás. Sok kitöltő válaszolta, hogy nehéz a tantárgyi koncentráció megvalósítása, ezért mindenképpen hasznosnak véljük az eljárást segítő feladatcsomagok, taneszközök jövőbeli publikálását. |
| 117-131 | VIDA GERGŐ – NAGY DORISZ A magyar köznevelési rendszerben a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek inklúziója és integrációja fogalmi szinten is keveredő, kevéssé lehatárolt terület. Az integráció jogszabályi szinten rögzített lehetőség, ugyanakkor az inklúzió és a méltányosság fogalmai kevésbé jelennek meg explicit módon a szabályozásban. Több összetevő hiánya nehezíti az inklúziót, ilyenek az intézményi feltételek, köztük a hiányos szülői kommunikáció. Az oktatáspolitikai átrendeződés alkalmával relevánssá válhat, hogy az inklúzióról ne kizárólag intézményi, finanszírozási vagy szakember-ellátottsági problémaként beszéljünk, hanem az iskolai közösség egészének működéseként. Jelen tanulmány az együttnevelés egyik kevésbé kutatott szereplőjét, az SNI-vel nem küzdő gyermekek szüleit célozta. Felvetésünk szerint az ő informáltságuk és bizalmuk közvetlenül befolyásolhatja az inklúzió sikerességét.
A tanulmány az inkluzív neveléssel kapcsolatos nézeteket vizsgálja egy pilot kutatás keretein belül kvantitatív, kérdőíves módszerrel. Célunk annak feltárása volt, hogy a nem SNI gyermekeket nevelő szülők miként értelmezik az együttnevelés fogalmát és milyen tényezők befolyásolják elfogadó vagy fenntartásokkal teli viszonyulásukat. Az adatfelvétel online, kérdőív segítségével, hólabda-mintavételi eljárással valósult meg. Az elemzés öt munkahipotézist vizsgált korrelációszámítással és Mann–Whitney-próbával. Az eredmények szerint erős negatív összefüggés mutatkozik az önértékelt informáltság és az együttneveléssel kapcsolatos bizonytalanság között. Az iskolai tájékoztatást kapott szülők szignifikánsan magasabb intézményi bizalmat mutattak, ugyanakkor a válaszadók több, mint kétharmada semmilyen tájékoztatást nem kapott az együttnevelésről. A személyes tapasztalat önmagában nem jár együtt elfogadással, a szülői aggályok és az észlelt pozitív hatások megítélése között ugyanakkor közepes, negatív összefüggés áll fenn. Az eredmények alapján a szülői bizonytalanság elsősorban nem elutasításból, hanem információhiányból fakadhat, ami az iskolai kommunikáció és a szülők tudatos bevonásának fontosságát hangsúlyozza. |
| 132-142 | NÉMETH GÁBOR A tanulmány az ateista transzcendencia jelenségét vizsgálja keresztény pedagógiai nézőpontból. Kiindulópontja, hogy a modern, szekularizált társadalmakban a transzcendencia nem tűnt el, hanem átalakult: a vallási nyelvről leválva új formákban jelenik meg az erkölcsi elköteleződésben, a közösségi felelősségvállalásban és a jövőre irányuló értelemkeresésben. Az írás bemutatja a transzcendencia fogalmának modern átalakulását, majd értelmezi az ateista transzcendencia fogalmát mint olyan emberi tapasztalatot, amely önmagán túlmutató jelentés- és normahorizontot feltételez, anélkül, hogy isteni alapra hivatkozna. A pedagógiai dimenzió feltárásában Makarenko és Szuhomlinszkij életműve szolgál példaként, különös tekintettel a jövőorientáció, az erkölcsi többlet és a közösség szerepére. A tanulmány amellett érvel, hogy az ateista transzcendencia valós emberi és pedagógiai tapasztalat, míg végső megalapozottsága bizonytalan marad. A keresztény pedagógia ebben az összefüggésben nem elutasító alternatívaként, hanem értelmező és beteljesítő horizontként jelenik meg, amely képes megőrizni az emberi méltóság abszolút jellegét a nevelés gyakorlatában. |
| |
