Az Új Pedagógiai Szemle a Miskolci Egyetem folyóirata
Szakmai közreműködő: Magyar Pedagógiai Társaság
ISSN 1215-1807 (Nyomtatott)
ISSN 1788-2400 (Online)
INDEX 25701
DOI-prefix: 10.71157

ARCHÍVUM  |   RÓLUNK  |   KERESÉS  |   KÉPTÁR  |   BLOG  |  
76. évf.
(2026)
05-06. szám
„A transzcendencia hiánya vagy átalakulása?”
Az ateista transzcendencia értelmezése keresztény pedagógiai nézőpontból – Gondolatkísérlet
A MEGJELENÉS IDEJE: 2026-06-19
ROVAT: Értelmezések, viták
SZERZŐ:
NÉMETH GÁBOR
hittanár-nevelőtanár | fejlesztőpedagógus | M. M. Sz. Óbudai Technikum és Szakképző Iskola
KULCSSZAVAK: transzcendencia; ateista transzcendencia; keresztény pedagógia; szekularizáció; emberi méltóság; közösségpedagógia; erkölcsi nevelés

ÖSSZEFOGLALÁS

A tanulmány az ateista transzcendencia jelenségét vizsgálja keresztény pedagógiai nézőpontból. Kiindulópontja, hogy a modern, szekularizált társadalmakban a transzcendencia nem tűnt el, hanem átalakult: a vallási nyelvről leválva új formákban jelenik meg az erkölcsi elköteleződésben, a közösségi felelősségvállalásban és a jövőre irányuló értelemkeresésben. Az írás bemutatja a transzcendencia fogalmának modern átalakulását, majd értelmezi az ateista transzcendencia fogalmát mint olyan emberi tapasztalatot, amely önmagán túlmutató jelentés- és normahorizontot feltételez, anélkül, hogy isteni alapra hivatkozna. A pedagógiai dimenzió feltárásában Makarenko és Szuhomlinszkij életműve szolgál példaként, különös tekintettel a jövőorientáció, az erkölcsi többlet és a közösség szerepére. A tanulmány amellett érvel, hogy az ateista transzcendencia valós emberi és pedagógiai tapasztalat, míg végső megalapozottsága bizonytalan marad. A keresztény pedagógia ebben az összefüggésben nem elutasító alternatívaként, hanem értelmező és beteljesítő horizontként jelenik meg, amely képes megőrizni az emberi méltóság abszolút jellegét a nevelés gyakorlatában.

IRODALOM

I. A transzcendencia, szekularizáció és immanens értelem elméleti háttere
Taylor, Charles (2007): A Secular Age. Harvard University Press.
• Alapmű a szekuláris kor transzcendencia-átalakulásának megértéséhez. Kiváló háttér az „ateista transzcendencia” fogalmához.
Taylor, Charles (1991): The Ethics of Authenticity. Harvard University Press.
• Az önmegvalósítás, erkölcs és transzcendencia kapcsolatáról, szekuláris keretben.
Habermas, Jürgen (2008): Between Naturalism and Religion. Polity Press.
• A vallás utáni erkölcs és a „fordítási probléma” (transzcendens tartalmak világi nyelvre).
Luckmann, Thomas (1967): The Invisible Religion. Macmillan.
• Klasszikus mű az „implicit”, intézményen kívüli transzcendenciáról.
Taylor, Mark C. (2007): After God. University of Chicago Press.
• „Isten utáni” értelemkeresés kulturális elemzése.
II. Ateista / immanens transzcendencia – filozófiai megközelítések
Levinas, Emmanuel (1969): Totality and Infinity. Duquesne University Press.
• A Másik etikája, mint transzcendencia vallási nyelv nélkül.
Ricoeur, Paul (1992): Oneself as Another. University of Chicago Press.
• Erkölcsi felelősség és önmeghaladás narratív keretben.
Joas, Hans (2008): The Genesis of Values. University of Chicago Press.
• Értékek keletkezése transzcendens tapasztalat nélkül.
Marion, Jean-Luc (2002): God Without Being. University of Chicago Press.
• Határterület: transzcendencia fenomenológiai értelmezése (keresztény, de modern).
III. Pedagógiai transzcendencia – klasszikus ateista pedagógiák
Makarenko, Anton S. (1955): The Road to Life. Foreign Languages Publishing House.
• „Holnapi öröm”, közösség, jövőbe ágyazott értelem.
Makarenko, Anton S. (1977): Pedagogical Poem. Progress Publishers.
• A közösség, mint erkölcsi–értelmi transzcendencia hordozója.
Szuhomlinszkij, Vaszilij (1974): My Heart I Give to Children. Raduga Publishers.
• „Szív pedagógiája”, emberi méltóság abszolútuma.
Szuhomlinszkij, Vaszilij (1979): Pavlysh Secondary School. Progress Publishers.
• Erkölcsi nevelés vallási nyelv nélkül.
IV. Keresztény pedagógiai és antropológiai válaszok
Karácsony Sándor (1996): A nevelés lélektana. Osiris Kiadó.
• Kapcsolati antropológia, személy és közösség viszonya.
Sík Sándor (1990): Esztétika és pedagógia. Szent István Társulat.
• Erkölcs, transzcendencia és nevelés egysége.
Guardini, Romano (1965): The End of the Modern World. Sheed & Ward.
• Modernitás és transzcendencia válsága keresztény szemszögből.
Balthasar, Hans Urs von (1989): Theo-Drama, Vol. I. Ignatius Press.
• Emberi szabadság és isteni megszólítás viszonya.
V. Közösségpedagógia – háttér a dolgozatodhoz
Fábry Béla és Trencsényi László (szerk., 2017): Keresztény kultúra és közösségpedagógia. Magyar Pedagógiai Társaság.
• Közvetlenül kapcsolódik a mostani tanulmányhoz.
Heller Ágnes (1970): Mindennapi élet. Akadémiai Kiadó.
• Erkölcs és közösség világi alapjai.
Bauman, Zygmunt (2000): Liquid Modernity. Polity Press.
• Közösség, erkölcs és bizonytalanság a későmodernitásban.
A TELJES SZÖVEG ►
A HIVATKOZÁS MÁSOLÁSA ▼
Németh G. (2026): „A transzcendencia hiánya vagy átalakulása?”. Az ateista transzcendencia értelmezése keresztény pedagógiai nézőpontból – Gondolatkísérlet. Új Pedagógiai Szemle. 76. 05–06. sz., 132–142. DOI: 10.71157/upsz.2026.05-06.08
Copyright 2020–2025 Új Pedagógiai Szemle