Új Pedagógiai Szemle

A Tüskevár Iskola küldetése szerint felkarolja a hagyományos közoktatásból kiszorult sajátos nevelési igényű, valamint beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő gyermekeket. A diákjaink közül sokan több iskolában is megfordulnak, mire ide elérkeznek.

Május közepén az iskola lehetőséget kapott, hogy a gyerekek munkáit – az előkészítőtől a 12. osztályig – bemutathassa az ELTE–TÓK Vizuális Nevelési Tanszékén.

A kiállított képek azt tükrözik, hogy a vizuáliskultúra-órákon nem az ábrázolási konvenciók elsajátítása mentén haladunk. Bár néha azok is felbukkannak, a munka gerincét olyan feladatok alkotják, melyeket mindenki meg tud oldani, és így sikerélmény megélésére, pozitív visszacsatolásra adnak alkalmat. Azon van a hangsúly, hogy minél többféle eszközt kipróbáljunk, megmozgassuk a fantáziánkat, keverjünk technikákat, és ezáltal a komplex gondolkodás észrevétlenül legyen része az alkotásnak, illetve eljussunk oda, hogy a gyerekek önállóan merjenek különböző eszközöket, alapanyagokat együttesen használni. Nincs nagy eltérés a hagyományos művészeti órákhoz képest, hiszen a gyerek az gyerek, az eszköz és az alkotás pedig eszköz és alkotás. Úgy házasítjuk össze ezeket, hogy mindenki jól érezze magát a feladatban, és ha kell, legyünk elég rugalmasak menet közben változtatni és az egyéni igényeket figyelembe venni. Nem baj, ha nem mindenki foglalkozik ugyanazzal az órán, hiszen van, aki még nem fejezte be az előző munkáját, van, aki szeret belemélyedni, van, aki viszont szomjazza az új feladatokat, és olyan is akad, aki a kiindulástól teljesen eltérően old meg egy rajzi feladványt, új utakat talál, mert annyira behúzza a téma vagy az eszköz. Nincsenek jó vagy rossz alkotások, minden gyermekmunka értékes, hiszen elsődlegesen a folyamat és a megélés hozadéka a lényeg. Nem kell tökéletesnek lenni, szabad hibázni, szabad százezer féle új utat és megoldási módot keresni, a magunk módján vizsgálódni, kísérletezni.

Noha a Tüskevár Iskola küllemre hasonlít bármely hagyományos iskolára, mégis gyökeresen különbözik azoktól. A különbség legfőképp a végtelenül elfogadó és türelmes légkörben rejlik, amely elengedhetetlen, hiszen a diákok egy részének olyan problémája van, amely miatt gyakran túlteng bennük a feszültség – legyen az egy ADHD-s gyermek küzdelme az utolsó órán, egy autista kiborulása vagy egy súlyos emocionális zavarral küzdő gyermek indulatkezelési nehézsége. Ezeknek a hétköznapoknak a mozgalmasságából és lendületéből születtek azok az alkotások, melyek a mostanában divatos neurodivergens megnevezéssel illetett gyermekek világának művészi terepeire engednek bepillantást.

A kiállítás egészen nyár végéig megtekinthető.

A képek a címlapon, illetve a 3., 4. 12., 25., 72., 90., 116., 131., 143., 150–151. és B3 oldalon láthatók, valamint megtekinthetők lapunk online képtárában is: https://upszonline.hu/index.php?gallery=760506