76. évf.
(2026)
01-02. szám | A MEGJELENÉS IDEJE: 2026-03-17 ÖSSZEFOGLALÓK | 5-10 | TAKÁCS GÉZA Az írás azt szeretné bizonyítani, hogy az a szörnyűség, ami a Szőlő utcai javító-nevelő intézetben történt az elmúlt évtizedben, s ahogy aztán az napvilágra jutott, s ami ezután történt az intézettel és az oda került fiatalokkal, az a magyar nevelési-szociális ágazatnak olyan esete, amelyik voltaképp megtörtént másutt is, a múltban és a jelenben is. Mert a rendszer évtizedek óta súlyos problémákkal küzd, melyekről a nyilvánosság csak alkalmilag értesül. Hiszen az elbeszélésnek, a kibeszélésnek is komoly akadályai és kockázatai vannak. A szerző a kritikáját saját, személyes, pedagógiai pályájának soha ki nem beszélt élményeit is felidézve fogalmazza meg. A politikai botránnyá vált ügyből a társadalmi, szakmai, közösségi történet fájdalmas fejezetét és halaszthatatlan önismereti leckéjét olvassa ki.
|
| 11-40 | RAJNAI LÁSZLÓ A tanulmány a fejlesztő biblioterápia elméleti alapjait és gyakorlati alkalmazási lehetőségeit vizsgálja a középiskolai idegennyelv-órai keretek között. A pedagógusoknak a jogszabályi előírások értelmében az oktatás mellett a tanulók személyiségfejlesztését és mentális egészségvédelmét is támogatniuk kell – erre alkalmas eszköz a fejlesztő biblioterápia. Az idegennyelv-óra sajátos hibrid környezete – a magas óraszám és a tematikus szabadság miatt – ideális terepet biztosít a személyiségfejlesztő munkához. Az idegen nyelv használata egyfajta emocionális pufferhatást eredményez, amely segít az én-közeli tartalmak biztonságosabb kezelésében és a mélyebb önreflexióban.
A módszertani keretet a tartalommal integrált nyelvtanulás (CLIL) és a 4C-modell (tartalom, gondolkodás, kommunikáció, kultúra) biztosítja, amely lehetővé teszi a nyelvi és a szociális-érzelmi célok egyidejű megvalósítását. A tanulmány elemzi a nyelvi szintek (KER) és a biblioterápiás hatékonyság összefüggéseit. A művekkel való munkához a szókratészi párbeszéd módszerét javasolja, és konkrét gyakorlati példákon keresztül mutatja be, hogyan válhat a diák a szövegekkel való interakció során saját narratívájának aktív megalkotójává.
|
| 41-57 | HORVÁTH CINTIA A fiatalok változó igényei és a társadalmi környezet új kihívásokat támasztanak a testnevelés tantárgy elé. A hagyományos, tanárközpontú módszerek mellett egyre nagyobb szükség van tanulóközpontú, élményalapú megközelítésekre, amelyek a diákok aktív részvételét, motivációját és egészségtudatát erősítik. Kutatásunk célja annak feltárása volt, hogy az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem elsőéves hallgatói milyen középiskolás testnevelésórai tapasztalatokkal érkeznek a felsőoktatásba, különös tekintettel a sportmúltra, a tanórai mozgásanyagra és a tanulóközpontú módszerek előfordulására. Az online kérdőíves vizsgálatban 78 hallgató vett részt (33,3% férfi, 66,7% nő). A válaszadók 79,5%-a gimnáziumból érkezett, 14,1%-uk testnevelés tagozatos múlttal. Több mint felük igazolt sportolóként rendszeresen edzett középiskolás éveiben, jelenleg pedig kétharmaduk sportol valamilyen formában, bár minden ötödik hallgató inaktív. A testnevelésórákon leggyakrabban labdajátékok, gimnasztika és atlétika szerepeltek, míg az úszás, küzdősportok és téli sportok ritkán jelentek meg. A tanulóközpontú módszerek alkalmazása alacsony volt: a hallgatók közel 80%-a sosem végzett projektfeladatot, és mindössze 58% találkozott feladatkártyával vagy társellenőrzéssel. Eredményeink azt mutatják, hogy bár a mindennapos testnevelés bevezetése növelte a mozgás mennyiségét, a módszertani megújulás még nem épült be széles körben a középiskolai gyakorlatba. A longitudinális kutatás további fázisai hozzájárulhatnak annak feltárásához, hogy a modern pedagógiai eszközök fokozatos megjelenése hogyan befolyásolja a fiatal felnőttek sportolási szokásait, motivációját és egészségtudatos életmódját. |
| 58-76 | SZABÓ NORBERT – FÖLDI FANNI – JÓZSA KRISZTIÁN A hangszeres zenetanulás sikerességének és folytatásának egyik kulcstényezője a tanulói motiváció fenntartása. Tanulmányunk az öndeterminációs elmélet (Self-Determination Theory, SDT) keretében vizsgálja, hogy az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás (valahová tartozás) pszichológiai alapszükségleteinek támogatása milyen módon jelenik meg a hangszeres tanulás mindennapi tapasztalataiban. Kvalitatív kutatásunkban félig strukturált interjúkat készítettünk hangszeres tanulókkal (n = 7; 12–19 év) és szülőkkel (n = 7). Az elméletvezérelt tematikus elemzés azt mutatta, hogy az autonómiát támogató döntési helyzetek (pl. hangszer- és darabválasztás, célok egyeztetése) a tanulói elköteleződést erősítik. A kompetenciaérzetet a támogató visszajelzések, a reális kihívásszint és a fejlődés „láthatóvá tétele” növeli. A kapcsolódást pedig a tanár-diák-szülő kommunikáció, a fellépések közös megélése és a kortárs elismerés támogatja. A motiváció csökkenésének kockázatát a túlzott kontroll, a rugalmatlan tanári gyakorlat, az időterhelés és a kortársi leértékelés növelheti. Eredményeink gyakorlati támpontokat adnak a pedagógusoknak és a szülőknek a motivációt támogató tanulási környezet alakításához.
|
| 77-93 | BETHLENFALVY ÁDÁM – TÓTH-CSIKI ZSUZSANNA A tanulmány a tanári szerepbelépés (Teacher in Role) pedagógiai alkalmazását mint a tanulói bevonódást és a demokratikusabb tantermi interakciókat támogató drámapedagógiai eljárást vizsgálja. A kutatás arra keresi a választ, hogy a tanár fiktív szerepben való megjelenése miként alakítja át a tanulási viszonyokat, a tanulók motivációját és a tanórai hatalmi struktúrákat.
A vizsgálat kevert módszertannal zajlott: 2025-ben kérdőíves adatfelvétel történt 122 tanuló részvételével, amelyet pedagógusi reflektív naplók és fókuszcsoportos beszélgetések egészítettek ki. Az eredmények szerint a tanulók többsége élvezetesnek és izgalmasnak élte meg a szerepbelépést tartalmazó órákat, és nagy arányban támogatná a módszer más tantárgyakban való alkalmazását is. A kvalitatív adatok rámutatnak arra, hogy a szerepbelépés egyszerre jelent erős bevonó eszközt és módszertani kihívást: fokozott reflexivitást, biztonságos keretezést és csoportérzékeny tervezést igényel.
A tanári szerepbelépés a kutatás alapján olyan pedagógiai gyakorlatként értelmezhető, amely a tanulást életközelibbé, érzelmileg átélhetőbbé és részvételibbé teheti.
|
| 94-95 | ALPÁR VERA A recenzió elsősorban a tárgyalt könyvhöz kapcsolódó szakmai-olvasói élményét osztja meg írásában, méltatva, ahogyan a kötet „negyven évnyi tapasztalatot sodor magával”, narratíváiban természetes módon egymást és a világot átélő tanulás lehetséges terepeként felmutatva a – sokszor nem épp így működő – oktatási intézményeket. A recenzens természetesen kiterjeszti saját személyes meglátásait a mindenki által megtapasztalható szakmai lelkesedés kontextusába is. |
| 96-103 | BODNÁR ILDIKÓ A recenzens Grétsy László szóhasadásról szóló kötetének megújított, kibővített és továbbírt „változatát” mutatja be, részletezően kitérve számos nyelvtörténeti példára és azok lehetséges irodalmi felbukkanására – ezzel demonstrálva a kötet nagyszerű iskolai hasznosíthatóságát. |
| 104-106 | FORRAY R. KATALIN A tárgyalt könyv az Amrita Egyesület egy roma fiataloknak szóló, inkluzív szellemű, bentlakást is biztosító pályaorientációs programjának történetét (1995–1999) elemzi. A recenzens áttekinti a kötet fejezeteit, és a művet fontos, új információkat – többek közt még soha meg nem jelent interjúkat – felvonultató, lelkesítő dokumentumnak mondja. |
| 107-112 | FÖLDES PETRA – VESZPRÉMI ATTILA A két recenzens ezúttal kivételesen az ÚPSz két szerkesztője, a kötet pedig a lap főszerkesztője 70. születésnapjának alkalmából jelent meg. A recenzensek röviden összefoglalják a kötetben szereplő tanulmányokat, melyeknek együtteséből egészen színes kép bontakozik ki a jelenlegi neveléstudomány bizonyos szegmenseiben folyó gondolkodásról. |
| 113-129 | TÓBIÁS LÁSZLÓ A szerző évtizedek óta vesz részt tanulmányutakon. A 18. Német Ifjúságjóléti Napon szerzett tapasztalatai közül a magyar szakemberek számára leginkább relevánsakat mutatja be, úgy, hogy felvázolja háttérként a német ifjúságjólét rendszerét is. Az írás célja, hogy bőséges internetes hivatkozásokkal segítsen az olvasónak elindulni a német ifjúságjólét megismerésére. Különösen tanulmányozásra ajánlható, hogy a német jóléti rendszer a „független szolgáltatás-fenntartók” (freie Träger) sokaságára, illetve az általuk alkotott ernyőszervezetek és az állam együttműködésére épül.
|
| 130-133 | D. NAGY FRUZSINA A szerző elsősorban a konferencia szellemiségéről, a látszólagos „körítésekről” számol be, de a konferencián elhangzó előadások összességét is láttatja egy rövid tematikai összefoglalóban – mindebben tükröztetve az esemény önazonosnak és aktuálisnak látszó voltát.
|
| 134-138 | SCHÜTTLER TAMÁS – TAKÁCS GÉZA – LOVICS GÁBOR – HORVÁTH ZSUZSANNA – KAPOSI JÓZSEF
|
| |
