Ádám A. (2016): A pedagógiai kultúraváltás segítése – innovatív iskolai gyakorlatközösségek kialakítása. In: Ugrai, J. és Varga, A. (2016, szerk.): Tanulmányok a pedagógiai innováció támogatásának lehetőségeiről. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest.

Alidou, H. és Glanz, C. (2015): Action research to improve youth and adult literacy. UNESCO Institute for Lifelong Learning (UIL) and UNESCO Multi-sectoral Regional Office, Abuja.

Babbie, E. (2008): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest.

Balázs É., Kocsis M. és Vágó I. (2011): Az idő a gazda mindenben. Iskolakultúra, 2011/10-11.

Csapó B. (2015): A kutatásalapú tanárképzés: nemzetközi tendenciák és magyarországi lehetőségek. Iskolakultúra, 25. 11. sz., 3–16. DOI: https://doi.org/10.17543/ISKKULT.2015.11.3

Csíkos Cs. (2020): Akciókutatások és pedagógiai kísérletek párhuzamai és különbözőségei. Neveléstudomány. Oktatás – Kutatás – Innováció, 8. 4. sz., 12–20. DOI: https://doi.org/10.21549/NTNY.31.2020.4.1

Csillag S. (2016): A kooperatív akciókutatás elmélete és gyakorlata. Prosperitas, 3. 2. 36–62.

Elek Zs. R. (2022): Tinédzserkori gyermekvállalás és iskolai lemorzsolódás – Egy fiatalokkal végzett részvételi akciókutatás módszertani tapasztalatai. Párbeszéd: Szociális Munka folyóirat. 9. 1. DOI: https://doi.org/10.29376/parbeszed.2022.9/1/5

Falus I. (2004): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

Falus I. és Szűcs I. (2022, szerk.): A didaktika kézikönyve – Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Fazekas Á. (2021): Innováció az oktatásban – Az Innova kutatási projekt záró tanulmánya. Innova, Budapest.

Gáspár, T. (2007): Mezo-szint és jövőformálás: stratégiai megfontolások. Tér és Társadalom. 21. 2. 43–54.

Gazdag E. és Vámos Á. (2016): Magyarországi akciókutatások – Két kutatásvezető nézőpontja. In: Tóth P. és Holik I. (2016, szerk.): Új kutatások a neveléstudományokban 2015. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 71–83.

Grant, J., Nelson, G. és Mitchell, T. (2019): A részvételi akciókutatás kihívásainak kezelése. In: Udvarhelyi, É. T. és Dósa, M. (szerk. 2019): A kutatás felszabadító ereje – A részvételi akciókutatás elmélete és gyakorlata. Napvilág Kiadó – Közélet Iskolája, Budapest.

Havas P. (2004): Akciókutatás és a tanulás fejlesztése. Új Pedagógiai Szemle. 2004/6

Lajos, V. (2016): Részvétel és együttműködés Fogalmak, dilemmák és értelmezések. Replika (100) 2016. 5. 23–40.

Lantos T. (2020): A mentorálás jelentősége az óvodapedagógusok szakmai fejlődésében. In: Juhász M., Kaposi J. és Szőke-Milinte E. (szerk. 2020): Változások a pedagógiában – A pedagógia változása. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest. Szaktudás Kiadó Ház. 187–196.

Málovics Gy. (2019): Tudás létrehozása társadalmi hatással karöltve: A részvételi akciókutatás (RAK) megközelítése. Magyar Tudomány 180. 8. 1147–1157. DOI: https://doi.org/10.1556/2065.180.2019.8.5

McKinsey & Company (2007): Mi áll a világ legsikeresebb iskolai rendszerei teljesítményének hátterében? mek.oszk.hu/09500/09575/09575.pdf (Letöltés: 2023. 10. 06.)

Medovarszki I. (2020): Lebutítás vagy disszemináció? A kulturális javak átadását gátló tényezők a konstruktivizmus és az újmédia szemszögéből. Új Pedagógiai Szemle. 70. 7-8. sz., 76–90.

Mrázik J. (2018): Pedagógiai akciókutatás – az akciókutatás pedagógiája. In: Endrődy-Nagy O. és Fehérvári A. (2018, szerk.): HERA Évkönyvek V. – Innováció, Kutatás, Pedagógusok. Magyar Nevelés- és Oktatáskutatók Egyesülete, 2018.

Oktatási Hivatal (2019): Útmutató a mesterpedagógus fokozatot megcélzó minősítési eljáráshoz. oktatas.hu/pub_bin/dload/unios_projektek/kiadvanyok/Mesterpedagogus_negyedik.pdf, Oktatási Hivatal, Budapest. (Letöltés: 2023. 09. 22.)

Orgoványi-Gajdos J. (2020): Pedagógiai helyzetek megoldását segítő módszerek és technikák – Tanulási-tanítási program. Líceum Kiadó, Eger.

Reisz T. (2000): Újító pedagógusok és pedagógiai innováció. Iskolakultúra. 10. 3. sz., 3–14.

Sántha K. (2006): Történeti áttekintés a 20. századi pedagóguskutatásról. In: Neveléstörténet. 1-2. 206–215.

Sántha K. (2009): Bevezetés a kvalitatív pedagógiai kutatás módszertanába. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest.

School Education Gateway (é.n.): Hogyan lehetnék jobb a munkámban? Az akciókutatás mint a pedagógusok szakmai fejlődésének motorja.

Steklács J., Bálint Á., Csíkos Cs. és Zank I. (2024): Metakogníció, tudatelmélet, episztemológiai meggyőződések – Az iskolai tudásrendszer háttérdimenziói. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Szauder E. (2004): Akciókutatás és drámatanítás. Drámapedagógiai Magazin. 28. 2. sz., 11–13.

Szivák J., Kálmán O., Pesti Cs., Rapos N. és Vámos, Á. (2020): A pedagógus professzió hazai megújításának esélyei a mesterpedagógus programok tükrében. Iskolakultúra, 30. 10. sz., 3–24. DOI: https://doi.org/10.14232/ISKKULT.2020.10.3

Vámos Á. (2013): A gyakorlat kutatása a neveléstudományban – az akciókutatás. Neveléstudomány: Oktatás, Kutatás, Innováció 2013. 1. 2. sz., 23–42.

Vámos Á. (2015): Közösségi tanulás – akciókutatás. Magiszter, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 46–61.

Vámos Á. és Gazdag E. (2015): Magyarországi akciókutatások kritikai elemzése. In: Neveléstudomány 2015. 1., ELTE PPK. 35–51.

Zagyváné Szűcs I. (2017): Az önértékelés szerepe gyakorló pedagógusok szakmai önismeretének alakulásában. Képzés és Gyakorlat: Neveléstudományi folyóirat, 15. 1-2. sz., 175–194. DOI: https://doi.org/10.17165/TP.2017.1-2.10

Zank I. (2019): A részvételi akciókutatás elmélete és gyakorlata néhány magyarországi romakutatás tükrében In: Juhász E. és Endrődy O. (2019, szerk.): HeRA évkönyvek VI. oktatás, gazdaság, társadalom. 633–644.

Zank I. (2020a): Az akciókutatás értelmezése a pedagógiai gyakorlatban és a tanárképzésben. Autonómia és Felelősség: Neveléstudományi Folyóirat. 5. 55–69. DOI: https://doi.org/10.15170/AR.2020.5.1-4.3.

Zsolnai J-né (2012): A taneszközökről való gondolkodás változásai a Zsolnai-programokban. Iskolakultúra, 22. 12. sz., 93-101.