75. évf.
(2025)
03-04. szám | A MEGJELENÉS IDEJE: 2025-06-04 ÖSSZEFOGLALÓK | 5-14 | SZIJÁRTÓ ZSOLT – BÉNYEI JUDIT – TIMÁR BORBÁLA – RAJNAI RICHÁRD A beszélgetés egy frissen megjelent könyv kapcsán a médiaoktatás magyarországi helyzetét tekinteti át. Bemutatja a kiinduló szituációt, az elmúlt pár évtized fejleményeit, s elemzi a jelenlegi helyzetet. |
| 15-30 | JÓZSA KRISZTIÁN – SZÁNTÓ ZSUZSANNA – HAJDUNÉ HOLLÓ KATALIN – PODRÁCZKY JUDIT Az óvodáskori elsajátítási motiváció meghatározó szerepet játszik a gyermekek kognitív, szociális és pszichomotoros fejlődésében. Több kutatás igazolta, hogy az elsajátítási motiváció erőssége jelentős mértékben előre jelzi az iskolai sikerességet. Ennek ellenére az óvodáskori támogatásának, erősítésének a módszereivel és lehetőségeivel alig foglalkoztak még korábban. Írásukban ezért ezt a célt tűztük ki. A tanulmány bemutatja az elsajátítási motiváció fogalmát, többdimenziós természetét.
Az elemzés részletesen foglalkozik a társas környezet motivációra gyakorolt hatásával. Az elsajátítási motiváció összetevőinek – mint a kitartás és az érzelmi reakciók – elemzése révén hangsúlyt kap a pedagógusok szerepe a gyermekek motivációjának a támogatásában. A tanulmány konkrét példákon keresztül ad ötleteket az óvodapedagógusok számára, beleértve az optimális kihívás elvén alapuló feladatok tervezését és a támogató környezet kialakítását. Emellett a szerzők kitérnek a családi háttér szerepére, a szülők és pedagógusok közötti együttműködés fontosságára. A tanulmány célja, hogy rámutasson az elsajátítási motiváció tudatos fejlesztésének a fontosságára és bemutassa annak pedagógiai lehetőségeit az óvodai nevelésben. |
| 31-58 | SÁVAI-ÁTYIN REGINA – BACSKAI KATINKA Az iskolákban tanuló diákközösségek heterogenitása általában is kihívás elé állítja a tanárokat. Ma már azonban a heterogenitás jellemzője, hogy egyre magasabb azoknak a tanulóknak az aránya, akik sajátos nevelési igénnyel (SNI) vagy beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel (BTMN) küzdenek (KSH, 2024). Az egyik lehetséges pedagógiai válasz erre a kihívásra a differenciálás és a változatos módszertan alkalmazása (Reinhardt és Kökönyei, 2009). Ezzel a tanítás során a pedagógusok a hatékony tanulást ösztönzik (Chrappán, 2020), amivel a beilleszkedési, tanulási és/vagy magatartási nehézséggel küzdő tanulók nehézségeit próbálják könnyíteni. Kvalitatív tanulmányunkban osztályfőnökökkel készült félig strukturált interjúkat (n = 9) elemeztünk az Atlas.ti szövegelemző programmal. Interjúalanyaink Hajdú-Bihar, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében dolgoznak, általános és középiskolákban. A kutatásunk célja elsősorban az volt, hogy átfogó képet kapjunk a BTMN tanulókkal kapcsolatos tanári tudásról és tapasztalatokról, illetve arról, hogy milyen mértékben élik meg a tanárok kihívásként az ilyen értelemben vett heterogén tanulói összetételt. Elemeztük, hogy milyen eljárásokat, módszereket alkalmaznak a tanárok, és ezek között milyen jelentősége van a differenciálásnak. Eredményeink azt mutatják, hogy a tanárok természetesként fogadják el a diákok sokszínűségét, és törekednek az ebből adódó kihívásoknak megfelelni, ez azonban nem könnyű számukra. A napi feladatok között folyamatosan igyekeznek egyénre szabott eszközöket, változatos tanulásszervezési módszereket kipróbálni. Vannak olyan, már régóta ismert technikák (online tartalmak használata, páros munka), amelyeket kifejezetten hasznosnak értékelnek, míg más módszereket, munkaformákat (pl. csoportmunka) nem találtak hasznosnak. |
| 59-69 | KOMJÁTHY ZSUZSANNA Jelen írás a sajátos nevelési igényű gyermekek többségi oktatási rendszerben történő integrációjának múltbéli és jelenlegi helyzetét vizsgálja a pedagógusok integrációs attitűdjének vonatkozásában egy korábbi, Horváthné 2006. évi, illetve a Miskolci Egyetem hallgatóinak 2024. évi kutatása adatai nyomán kapott eredményeket felhasználva, valamint azokat összehasonlítva.
A kutatás három kiemelt szempont mentén vizsgálta a pedagógusok integrációhoz való viszonyát, ezek a következők voltak: integrációs hajlandóság; szakmai kompetencia mértéke; továbbá a speciális ismeretszerzéshez szükséges tudás megszerzésének módja.
A kutatás célja az volt, hogy a vizsgált mintán belül felfedje annak mértékét, hogy az elmúlt közel húsz évben miként változott a többségi pedagógusok sajátos nevelési igényű gyermekek befogadására irányuló hajlandósága. A kutatás kísérletet tett továbbá annak megállapítására is, hogy milyen akadályai lehetnek a pedagógusok részéról a befogadás legmagasabb szintjének, az inklúzió megvalósulásának.
A jövőre vonatkozó kutatási célkitűzésünk annak vizsgálata, hogy a pedagógusok szakmai kompetenciaérzetének hiányában mennyire lehet őszinte részükről az integrációs szándék. |
| 70-78 | ANTAL CSILLA A tanulmány célja, hogy bemutassa a roma integráció gyakorlati aspektusait egy konkrét esettanulmányon keresztül. Egy – a székelyudvarhelyi Ficánka Napköziotthon integrált csoportjába járó – kislány sikertörténetét ismerhetjük meg.
2020 és 2024 között egy olyan kutatást folytattam, amely a nevelésszociológia és a romológia határmezsgyéjén mozgott: az óvodáskorú roma gyermekek intézménylátogatását befolyásoló tényezőket vizsgáltam Hargita megye területén.
A mintavétel során többek között interjút adott a szóban forgó kislány édesanyja és a Ficánka Napköziotthon azon óvodapedagógusai, akik az integrált csoportban dolgoznak.
Jelen tanulmány gerincét a fenti beszélgetések alapján írt beszámolók képezik: megismerhetjük a kislány történetét az édesanya, illetve a pedagógusok szemszögéből is. A kislány és családja, bár mindenben igyekeznek követni a többségi társadalom által szabott normákat, mégis a székelyudvarhelyi Budvár-romatelepen élnek. A szülők fő vágya, hogy lányuk a Ficánka Napköziotthont követően többségi iskolában tanulhasson tovább. Ezt a – kezdetben elérhetetlennek tűnő – célt végül sikerült elérni.
Jelen tanulmány azért érdekfeszítő, mert egy valós történeten keresztül mesél az integráció gyakorlatáról, a mindennapi valóságból merítve tanulságokat és inspirációt. |
| 79-83 | TÓTH KRISZTIÁN – SZIMLER BÁLINT Trencsényi László kutatási kérdéseire válaszolva egy Barcelonában dolgozó magyar „kalandozás-szervező” (idegenvezető) és a Fekete pont című 2023-as iskolafilm fiatal rendezője vall saját munkája során tapasztalt pedagógiai jellegű átéléséről. |
| 84-94 | SZENT-GÁLY VIOLA A Dob Utcai Óvodában 1980-ban megkezdett óvodai kísérlet értéke túlmutat azon, hogy egykor markáns képviseletét adta az óvodai nevelésben is bekövetkező szemléletváltásnak. A Differenciált Óvodai Bánásmód program (DOB Program) nyomában született, majd az 1990-es években párhuzamosan zajlott óvodai innovációk kölcsönösen merítettek egymás tudásából. Ideje, hogy a DOB Program jelentőségét, szerzőjének munkásságát kellő távolságból elemezzük, megkezdjük azoknak a tényeknek a feltárását, amelyek révén láthatóvá válik, hogy a program kidolgozója, dr. Hűvös Éva (1942–2014) óvónő, pszichológus kora legnagyobb hatású óvodai kutatója lehetett.
A tanulmány egy megkezdett PhD kutatás előtanulmányaként vezet el abba a mindeddig feltáratlan folyamatba, amelyben dr. Hűvös Éva a DOB Program paradigmaváltó szemléleti keretében felépíti és óvodai gyakorlatba ülteti a szociális tanulás óvodai formájának „alapegységeit”. A kommunikációs rendszer zárt (szabályozott) és nyitott (változtatható) elvének alkalmazása, a mikroszituáció és szituációelemzés alapegységként való bevezetésével a DOB Programban új, konstruktivista metodológiát alkot az 1980-as években. Körvonalazódik, hogy a Program szerzőjének tanulmányai révén korai rálátása lehetett Vigotszij munkásságára és a proximális fejlődési zóna elméletére, amelynek – feltételezésünk szerint – első magyar óvodai adaptációja lehetett a DOB Program.
Dr. Hűvös Éva életútjának áttekintése, szemlélete eredőinek vizsgálata és a DOB program tanulásértelmezésének komparatív elemzése által arra következtethetünk, hogy publikációi és a „Globális nevelés és az autonómia fejlődésének óvodai programja” kialakításával kiemelkedő szereplője lehetetett a szociál-konstruktivista pedagógiai irányzat magyar óvodai gyakorlatba ültetésének. Jelen előtanulmány azokat a tartalmakat villantja fel ebből a folyamatból, amelyeket már most is ismerünk, és így kívánja katalizálni egy mélyebb, átfogó kutatás indítását a témában. |
| 95-106 | THÜR ANTAL – FÜGEDI BALÁZS Review jellegű tanulmányunk célja, hogy átfogó képet adjunk a mozgás, az aktív életvezetés hatásaira a kognitív képességek szegmensében. Vizsgáltuk továbbá a fizikai mutatók kapcsolatát is, a kognitív funkciók, az agyműködés és az iskolai teljesítményben nyújtott összetett képességekre támaszkodó iskolai teljesítmény felmérésének tekintetében.
Áttekintésünk alapján a szakirodalom nem fest egységes képet a mozgás kognitív képességekre, tantárgyi teljesítményre ható kapcsolatának szempontjából, de a legtöbb esetben összefüggést feltételez, negatív hatást nem igazol. A vizsgálatok különböző módszerekkel heterogén hatást mutatnak, melyek sokszor pozitív kapcsolatot igazolnak, de annak mértékét meghatározni szinte lehetetlen, az objektív monitoring a komplex funkciók és különböző mozgásformák miatt egységesítésre alkalmatlan. Sajnos a kognitív, tantárgyi és mozgásos terület fejlődését külön kezeli a szakirodalom, pedig az feltételezhetően összetett rendszerként funkcionál. Az ok-okozati kapcsolatot azonban nehéz összekötni objektív mérőszámok hiányában.
Az eredmények mégis jelentősek, mert a jelen generációt ülő életmód, inaktív életvezetés jellemzi, ami megváltoztatható csak akkor lenne, ha a tanulás elsődleges színterén a tanórák megújításával motiválnánk a diákokat, és a keringési rendszer egészsége mellett az agy edzettségével, a tanulási környezet mozgás által való feltöltődésével lépnénk fel az elavult pedagógiai módszerekkel és tanulási stratégiákkal szemben. |
| 107-116 | KAMARÁS ISTVÁN A szociológus szerző kritikusszerepben ötféle írást különböztet meg. Először a magukat a konzervatív pedagógia képviselőinek tekintő szerzőkét, akiket jóval inkább ideológusoknak és kultúrharcosoknak tekint, mint a pedagógia tudománya művelőinek. Másodszor a velük szemben kritikus, tényekkel, érvekkel, olykor iróniával föllépő oktatáskutatók írásaival foglalkozik a szerző, akik a tényeket és érveket okkal-joggal hiányolják a konzervatív jelzővel visszaélő ideologikus dolgozatocskákból. Külön kategóriába sorolható a magát konzervatívnak nevező Nyíri Kristóf írása, mely a kötet legárnyaltabb megnyilatkozása, amennyiben képes felülemelkedni a különböző dichotómiákon. Trencsényi László az elmúlt fél évszázad azon magyar pedagógiai innovációit, megvalósult utópiáit sorolja fel, amelyek egyre inkább kikopni látszanak a pedagógiai közbeszédből. Végül Kiss Endre filozófus swifti iróniával kommentálja a kötet írásait, és arról győzi meg a recenzenst, hogy ez esetben sem a konzervativizmus és a progresszivizmus áll szemben, hanem az univerzalizmus és a partikularizmus. Az utóbbi buktatójában pedig nem az ideológusok, hanem a tudósok is elbotolhatnak. |
| 117-124 | KERÉNYI MARI Recenzió Fábry Béla és Trencsényi László (szerk.) Konzervatív pedagógia pro és kontra. Egy pedagógiai paradigma a vita középpontjában című tanulmánykötetéről.
A párbeszéd jószándékával életre hívott kötet szerzői két markánsan különböző oldalt képviselnek. A recenzens igyekszik szétválasztani a kötet írásaiban megjelenő aktuálpolitikát a tudománytól, s felhívja a figyelmet a megválaszolásra váró valóban égető kérdésekre.
|
| 125-130 | POZSÁR ANDREA Az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság Tantárgypedagógiai Albizottságának gondozásában 2024 nyarán megjelent Új tantárgypedagógiai kutatások, innovációk és elemzések című tanulmánykötet aktuális válaszokat ad a tantárgypedagógia interdiszciplináris kérdéseire. A kötet — amely a tragikus hirtelenséggel elhunyt prof. dr. Csapó Benő emléke előtt tiszteleg — 350 oldalon keresztül mutatja be a legújabb kutatási irányokat a természettudományi, társadalomtudományi és művészeti nevelés területén. A tanulmányok között szerepelnek a digitális környezetismereti tananyagfejlesztés, energiatudatosság, STEM-oktatás, történelemtanítás, okostankönyvek, pénzügyi műveltség, zenepedagógia és drámapedagógia aktuális kérdései. Kiemelt figyelmet kapnak a Kodály-koncepció témakörében végzett legújabb kutatások, valamint a tantárgyközi kapcsolódások, például Petőfi költészetének zenei feldolgozásai. A tanulmánykötet nem csupán a kutatók, hanem a gyakorló pedagógusok számára is hasznos olvasmány, amely orientációt ad a 21. századi tanítási gyakorlat korszerűsítéséhez. A recenzió célja, hogy áttekintést nyújtson a kötet szerkezetéről, tematikus sokszínűségéről, valamint reflektáljon annak pedagógiai és oktatáspolitikai jelentőségére. |
| 131-133 | TÍMÁR GIGI A kritikai gondolkodás hasznosságában és a megtanulásának fontosságában nagy egyetértés mutatkozik a témával foglalkozó szakirodalomban. A kötet e készség fejlesztéséhez kíván önállóan használható eszközt adni az olvasónak. |
| 134-139 | TURCSIK KATALIN – MAJOR ANITA A budapesti Öveges József Középiskola 1994-ben, Magyarországon elsőként vállalkozott a tanulási zavarral élő középiskolások fogadására, célzott támogatására. Az írás beszámol a DISZ30 – három évtizede a tanulási zavarral küzdő középiskolásokért című konferenciáról és tablókiállításról, amellyel az iskola a három évtized mérföldköveit és tanulságait idézte fel.
Az ezután következő, személyes hangú írás szerzője visszatekint arra a tíz esztendőre, amikor az Öveges József Középiskolában diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulók érettségire való felkészítésével és órán kívüli nevelésével, művelésével is foglalkozott. Megvilágítja, hogy ez emberként miért adott nagyobb örömöt, magyartanárként miért hozott nagyobb sikert számára, mint a problémamentesebb diákok tanítása. Ha a gyermekek megtapasztalták a szeretetteljes szigort, ha látták, hogy a részképességzavarról szerzett papír nem jelentheti a követelmények alóli kibúvót, ha a tanár tudott alkalmazkodni csavaros észjárásukhoz, és ő is rendre kizökkentette őket, akkor csodás eredményeket produkáltak: javult az írásképük, a helyesírásuk, a memóriájuk, terhelhetőbbé váltak. Önképzőkör, túracsoport, erdei iskola, népismereti program, néptánctanulás, kézműves foglalkozások is segítették a hagyományos módszerekkel hátrányban lévő tanítványok önbecsülésének erősítését, beilleszkedését, sikerorientálását.
A 2000/2001-es tanévben feldolgozott „esettanulmányával” bemutatja egy szenvedélyes versmondóvá és néptáncossá vált, súlyosan diszlexiás, diszgráfiás fiú sorsát. A szülők hárítása, szégyenérzete miatt hivatalos papírt, így bizonyos számonkéréseknél külön elbírálást sem kaphatott a fiktíven Tominak nevezett tanítvány, a speciális segítő módszerek és környezet (tanárok, osztálytársak) hatására mégis egyetemet végzett, minden idejét írással és olvasással töltő felnőtté vált. |
| 140-142 | DARVAI TIBOR 2024-ben immár 24. alkalommal került megrendezésre a hazai neveléstudományi közösség legnagyobb reprezentatív szakmai-tudományos eseménye, az Országos Neveléstudományi Konferencia, melyet 2024-ben az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság felkérésére a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Intézete szervezett meg. Az ONK lassan negyedszázados jelenléte szervezetszociológiai szempontból azt jelzi, hogy a konferencia teljességgel integrálódott a hazai neveléstudomány szövetébe, továbbá azt is, hogy évenkénti megszervezése és megtartása nélkül elképzelhetetlen lenne a hazai neveléstudományi mező. A konferencia három napján összesen 30 szimpóziumot, 39 tematikus szekciót és 5 poszter-szekciót tartottak meg. |
| |
